Sümeghy Józsefre emlékezünk (Ev.Élet 2007.11.)

Sümeghy Józsefre emlékezünk
1920–-2007

Sümeghy József 1920. június 2-án született Rábcakapin. Az általános iskolát Rajkán és Tokodaltárón végezte. Egy esztendeig a fasori evangélikus gimnázium, majd a soproni líceum diákja volt. Gimnáziumi évei alatt elszenvedett súlyos betegsége és az Isten gazdag kegyelmébõl való gyógyulás határozta meg pályaválasztását: az orvosi pálya helyett a lelkészi szolgálat felé indult, a soproni evangélikus teológia hallgatója lett. 

1943. július 25-én szentelte õt pappá Kapi Béla püspök az enyingi gyülekezetben. Rövid siófoki segédlelkészség után  1943-tól két ízben is a líceum diákotthonában munkálkodott nevelõlelkészként; e szolgálatát a háború többször megszakította. A köztes idõben Sárszentlõrincen volt segédlelkész. 

1945 januárjában a vadosfai anyagyülekezet kisfaludi filiájába került részben gyülekezeti, részben pedig nevelõlelkészi szolgálatra az Ajkay családhoz. 1949-ben elõször Gyõrben mûködött hitoktatóként, majd a soproni líceum vallástanári állását töltötte be. 1950 õszén a gyõri diakonisszaanyaház igazgató lelkésze lett. Miután az anyaház az államosítások következtében megszûnt, 1953 júliusában a vadosfai evangélikus gyülekezet hívta meg lelkészének, ahol negyvennégy éven át végezte lelkészi szolgálatát.

Építõ lelkésze volt gyülekezetének a szó szoros és átvitt értelmében is. A Vadosfán 1971-ben felszentelt új parókián kívül az õ szolgálatával épült 1966-ban a potyondi templom az egykori evangélikus iskola épületébõl. 1968-ban – szinte egyedülálló módon – egy új telken új templomot épített Magyarkeresztúron. 1987-ben a visszakapott egykori mihályi evangélikus iskola épületét építette át templommá. Nyugdíjba vonulása elõtt, 1997-ben szentelték fel az új kisfaludi templomot. 

Lelkeket építõ lelkész is volt. A mindvégig iskolákban tartott hittanórák és egyéb gyülekezeti szolgálatok lelkiismeretes végzése mellett kiterjedt levelezést folytatott a gyülekezetben. Ennek csak egy szelete, hogy minden olyan házaspárt, amely a huszonötödik, a negyvenedik vagy az ötvenedik házassági évfordulóját ünnepelte, személyes hangú levélben köszöntött. Bárhol járt, mindig volt ideje arra, hogy az utcán sétálókat megszólítsa, beszélgessen velük, és érdeklõdjön családtagjaikról… Istentõl kapott képessége révén név szerint ismerte a több mint ezerfõs gyülekezet majd minden egyes tagját. Életüket igyekezett mindig nyomon követni, és ha szükség volt rá, minden esetben örömmel és szívesen segítette a gyülekezet tagjait. 

Sümeghy József március 5-én, életének nyolcvanhetedik évében hunyt el. A vadosfai gyülekezet hûséges és mindig Istenhez vezetõ lelkipásztorát gyászolja benne a családdal együtt.

(Rác Dénes)