Konfirmáció Vadosfán 2017.pdf

Konfirmáció  Vadosfán 

“Eljött hozzánk az üdvösség, Mely kegyelemből árad; Jóra nincs bennünk tehetség, Erőnk hiába fárad. De a 
hit Krisztusra tekint, Ki örök érdeme szerint Közbenjáró lett értünk

.  

Hitből jön a cselekedet, Hogy életünk betöltse; Élő, igaz hit nem lehet, Melynek nincs jó gyümölcse. Megáld 
és megszentel e hit, Jó Istenünkkel egyesít, Szent, tiszta életet szül

.

”

(EÉ 

320,1.5) 

A négy ifjú – 

Gönye Diána, Kálmán Máté, Rosta Bence

 és 

Tompos Patrik

 – meghallgatva Isten szólítását, 

cselekedett is. 

Újra  boldogan  szóltak  2017.  május  28-án  a  vadosfai  evangélikus  templom  harangjai,  bátorítva  a  négy 

konfirmálni akaró ifjút, hogy megtegyék fogadalmukat Isten és az egyház iránt, s így felnőtt tagjaivá legyenek 

az anyaszentegyháznak. Örömünnep Istennek és a gyülekezetnek. 

A  megszokott    rend  szerint, 

Mihácsi  Lajos

  lelkész  vezetésével  és  a  presbiterek  kíséretében  léptek  be  a 

fiatalok  a templomba, ahol a gyülekezet tagjai előtt bizonyságot tettek arról amit az elmúlt nyolc hónapban 

tanultak   Istenről, egyházról, igaz hitről. 

A  gyerekek  bizonyságtétele  alkalmával  sokunk  számára,  a  már  megkonfirmált  egyháztagok  számára  is 

felelevenedett újra az, hogy mit vár el Isten tőlünk, mit kell tennünk ahhoz, hogy Istennek tetsző életet éljünk. 

Sümeghy Péter

, a gyülekezet jelenlegi felügyelője  köszöntötte a fiatalokat, intve őket  arra, hogy nagyon 

fontos mindig  építeni a közösséget és a gyülekezet fennmaradását, mert a csoport erősebb mint az egyén, 
ahogy  példának  hozta  a  konfirmáló  fiatalokat.  Hisz  amikor  egyenként  válaszoltak  a  kérdésekre,  a 

bizonyságtétel  alatt  izgalom  uralkodott  rajtuk,  de  amikor  együtt  mondták  a  válaszokat,  nagy  bátorság  és 
bizalom áradt hangjukból. Ez a felhívás nagyon szép és intő volt számunkra is, mert mindig szükség van arra , 
hogy újra meg újra felelevenítsük a már régebben tanultakat. 

A „konfirmációi vizsga” után elhangzott az igehirdetés, amelyben példás tanítás szólt arról, hogy nem az 

az igazi keresztény, aki valamelyik egyház tagja, hanem akinek az életében is meglátszik a Krisztushoz való 
tartozás. Igaz hit az, amikor teljesen rá tudom bízni magamat Krisztusra. „

Mert éppúgy nem lesz valaki attól 

még  focista,  hogy  belép  a  labdarúgó  egyesületbe!  A  legfontosabb  a  bizalom.  Az,  hogy  reá  merem  bízni  – 

feltétel nélkül – magamat Krisztusra. Mindig, minden fenntartás és minden kételkedés nélkül. Azt jelenti, hogy 

valóban bízom benne és követem őt.” 

 
Egy kis tanulságos történet is elhangzott: 

Amikor  Hudson  Taylor,  a  híres  misszionárius  először  ment  Kínába,  egy  nagy  vitorlás  hajón  utazott.  A 

kannibálok szigeteinek a partjai közelében a hajó leállt, és a tengeráramlás hatására lassan sodródott a part 

felé, mert nem volt semmi szellő, ami a hajót eltávolíthatta volna a kannibálok közeléből. A kapitány odament 

Taylorhoz és kérte, hogy imádkozzék Isten segítségéért. Taylor ezt mondta:  „Imádkozom, ha ön fölhúzza a 

vitorlákat,  hogy  fölfogják  a  szelet.”  A  kapitány  nem  akarta  magát  nevetség  tárgyává  tenni  azzal,  hogy 

szélcsendes időben fölhúzza a vitorlákat, de Taylor így folytatta: „Addig nem imádkozunk a hajóért, amíg ön el 

nem készíti a vitorlákat.” A kapitány végül eleget tett a kérésnek. Míg Taylor imádkozott, valaki kopogtatott az 

ajtaján.  A  kapitány  jelent  meg  és  így  szólt:  „Még  mindig  imádkozik  a  szélért?”  „Igen”.-  hangzott  a  válasz. 

„Akkor  jobb,  ha  abbahagyja,  mert  több  szelünk  van,  mint  amennyivel  meg  tudunk  birkózni.”  Már  csak 

százméternyire  voltak  a  kannibáloktól,  amikor  a  hajót  a  szél  a  másik  irányba  kezdte  sodorni,  és  az  utazók 

megmenekültek a biztos haláltól. 

Ahogy  az  ének  is  mondja: 

„Az  Úr  csodásan  működik,  de  útja  rejtve  van.”

A  hit  kősziklákat  képes 

megmozdítani, de csakis a tiszta igaz hit. 

Következett  a  konfirmandusok  fogadalom  tétele  az  oltár  előtt,  és  részesültek  az  áldásban,  ami  után 

következett az úrvacsoravétel. A fiataloknak különleges élmény volt, hiszen életükben először most vehették 
magukhoz Jézus testét és vérét. Ezután a gyülekezet többi tagja is úrvacsorát vett. 

A  gyülekezet  megáldása  után  Mihácsi  Lajos  átadta  a  fiatal  konfirmandusoknak  a  Gyülekezet  ajándékát, 

Joób Olivér: Válasz c. könyvét, melyet forgatva újra felelevenedik majd bennük mindaz, amit eddig tanultak 

Imádkozzunk értük, hogy Isten segítségével erősödjenek meg hitükben, és a kapott talentumaikat ne a 

földbe ássák el, mint a buta szolga tette, hanem gyarapítsák és kamatoztassák azt. 

(Kiss Csaba – Mihályi)