Beszámoló

“Utazás a felszabadulás történelmébe” 

A  kirándulásunk  mottójaként  azt  tűzném  ki  ,  hogy

  ,,

Utazás  a  felszabadulás 

történelmébe”.A  reformáció  maga  is  egy  felszabadulás  volt

, 

és  mindaz  ami  azt  követte

, 

egyházilag  egy  felszabadító

  harc  volt. 

A  látogatásunk  minden  helyszínén

szó  esett    a 

felszabadulásról.

Kirándulásunk Mihályiból indult

az evangélikus templom elől fél hétkor,

aztán még 

két  megálló  után  összegyűlt  az  egész 

csapat. 

A  szép  létszámú  csapatban 

minden 

korosztály képviseltette magát,

 fiatal, 

középkorú és idős is.

 A kisfaludi, 

magyarkeresztúri,

mihályi,

potyondi, vadosfai és zsebeházi

közösség híveiből

állt össze a 4

3 

fős csapat.

Mihácsi  Lajos

  tisztele

ndő

úr  ügyes  szervezése  lehetővé  tette

,  hogy  minden  a 

tervezett rendben és időben zajlódjék

. 

Első  megállónk  a  SOPRONI  EVANGÉLIKUS  GYÜJTEMÉNYEK  épülete  volt,  ahol 

csatlakozott  hozzánk  az  idegenvezetőnk

  is,  dr 

Krisch  András,  aki  sok  érdekességet 

elmondva, 

élményteljesebbé tette kirándulásunkat.

Az  épületbe

n 

meglátogattuk  a  múzeumot

,  belem

erülve  így  a 

S

oproni  Evangélikus 

E

gyházközség

kezdeteibe és fejlődésébe.

Az értékes múzeum

modern berendezése nagy 

szakértelmet igazolt

, 

ugyanis könnyebbé tette megérteni az egyház történetét

. 

Lehetőség

volt megtekinteni a 

levéltárat, és

a könyvtárat

 is. 

A

z  épület  udvarán  alkalmunk  volt  lapozgatni  az  „Evangélikus  képeskönyvet”

,  ami 

nem  éppe

n 

egy  zsebkönyv,

  hiszen  ennek 

a  könyvnek  egy  lapja  körülbelül  200  kg,

  de  a 

lapok  alján  levő  kis

  kerekek 

segítségével

  belelapozgathattunk 

könnyedén

.  Sok  fontos 

info

rmáció  van  feltüntetve  az 

e

vangélikus  egyház  múltjáról

,  jelen

éről

és  jövőjéről. 

A 

Magyarországi  Evangélikus  Egyház  Országos  Irodájának  Gyülekezeti

- 

és  Missziói 

Osztálya  készíttetett  el  a  reformáció  500.  évfordulójának  tiszteletére.  Ezek

után  sétánk

folytat

ódott

Sopron utcáin,

templomok, nevezetes épületek látogatásával. 

Utazásunk  következő  megállója  Fertőrákos  volt  ahol  a  Fertő  t

avon  egy

órás

sétahajózásra

került sor.

Ennyi  séta  után  már  jöhetett  az  ebéd

,  mindenki 

számára  volt  elkészítve

  egy 

bőséges  úti  csom

ag,  amelyet 

lehetőségünk

  volt  elfogyasztani  a 

Páneurópai

  piknik 

emlékhelyen.

  Ugyanitt  megtudtuk  a  piknik  helyhez 

fűződő

esemény  történetét  és 

mondanivalóját

Mihácsi  Lajos  tisztelendő

úrtól,  aki  személyesen 

is 

részt  vett  az  1

989. 

augusztus  19  i 

határmegnyitó  békés  pikniken.

Az  emlékeztetőül  megmaradt  drótkerítés

darab még mindig visszahozta annak az időszaknak a kellemetlen emlékét azok szívében

, 

akik  abban  a  korszakban  éltek,

hiszen  a  zárt  határok  időszakát

nem  lehet  és  nem  kell 

elfelejteni. 

Az  1989.  augusztus  19-

én,  Piuszpusztán  megrendezett  páneurópai  pikniken  több 

mint  600  NDK-

állampolgár  használta  fel  a 

v

asfüggöny  megnyílásának  rövid  időtartamát 

arra,  hogy  nyugatra  szökjön,  miután  előzőleg  röplapokon  felhívták  a  figyelmüket  a 
rendezvényre.  A  magyar  határőrség,

Bella  Árpád

határőr  alezredes  bölcsességének 

köszönhetően az érvényben levő tűzparancs ellenére sem avatkozott közbe.

Budapesten és főleg a Balaton térségében több ezer 

NDK-

állampolgár várakozott a 

határátlépés esélyére, akik azonban nem bíztak a határ megnyitásában. Ez az oka, hogy a 
határnyitás ideje alatt csupán néhány száz fő távozott nyugatra.

A páneurópai piknik fontos mérföldkő azokban a folyamatokban, amelyek a német 

újraegyesítéshez

vezettek. Minden évben 

augusztus 19-

én

emlékünnepet tartanak a határ 

megnyitásának helyén.

Ez

után

 mi 

is tovább mentünk

, 

átlépve az 

os

ztrák határt,

és ellátogattunk Rus

ztra. 

Mielőtt  elindultunk  volna  városnézőre,

Mihácsi  Lajos  tisztelendő

úr  egy  kedves 

történettel intett arra, hogy mindig ébren figye

l

jünk Urunk hívó

szavára.

 Rusz

ti sétánk alatt 

lehetőség

nyílt a helyi 

e

vangélikus templom megtekintésére

, ahol a 

helyi lelkész

 fogadott 

minket  és  mesélt  a  templom  és  a  helyiség  történetéről.

Kis  séta  után  buszra  ülve 

eljutottunk  Purbachba  (

magyarul  Feketeváros

)

,ahol  borospincék  sorát  látogattuk,

a 

városközpontot és a törökházat

, 

melynek kis története van

. 

A hagyomány szerint Kőszeg 

ostroma  idején  egy  portyázó  török  csapat  Purbach  felé  indult.  Erre  a  hírre  a  lakosok 
elmenekültek  a  városból.  Mivel  az  ideérkező  törökök  nem  találtak  senkit,  nyugodtan 
megdézsmálták a kamrákat és a borospincéket. Az egyik török katonának annyira ízlett az 
itteni bor,  hogy berúgott tőle.  Gondolta

,  pihen  egy  kicsit, 

és

elaludt.  Míg ő aludt, a társai 

elmentek.  Később,  mikor  felébredt,  látta,  hogy  egyedül  maradt  a  csapatból.  Mivel  a 
portyázó  csapat  elment  a  városból,  a  lakosok  visszajöttek  házaikba.  Az  itt  maradt  török 
elbújt  egy  házban

, 

és  úgy  gondolta,  hogy  éjjel  majd  a

kéményen  keresztül  megszökik. 

Mikor a ház népe nyugovóra tért, a török felmászott a kéménybe, hogy kijusson a házból. 
Csakhogy  amikor  kidugta  a  turbános fejét  a  kéményen  az  éber  éjjeliőrök  észrevették  és 
fellármázták  a  többieket.  Így  a  török  nem  tudott  elmenekülni.  A  város  elöljárói  hosszas 
tanácskozás után megkegyelmeztek neki

, 

és megengedték, hogy 

o

ttmaradjon köztük, aki 

azután  megkeresztelkedett  és  a  ház  urának  szolgálatába  szegődött.  Miután  meghalt  a 
török,  házigazdája  egy  szobrot  állíttatott  neki,  amelyet  házának  kéményére  helyeztetett. 
Azóta is ott látható a szobor a Törökpince kéményén.

A  következő  megállónk

a  Donnerskircheni  Ferenc  József  kilátónál  volt  ahol  10 

percnyi erdei sétával gyönyörű kilátás terült elénk a Lajta–hegységről.

Ezzel 

kirándulásunk végéhez értünk

, 

és a csapat apraja meg nagy

ja buszra 

szállva

elindultunk hazafelé Első megállónk

 Sopronba volt, ahol 

elbúcsúztunk

idegenvezetőnktől

, 

aztán  Kisfaludon  ritkult  meg  a  csapat,  és  végre  megérkeztünk  a 

m

ihályi 

e

vangélikus 

templomhoz, ahonnan indult ez a kellemes nap. 

A  hosszú  nap  és  fáradtság

ellenére  érezni  lehetett

,  ahogy  mindenki  lelkileg  is 

feltöltődve

tért  haza

, 

és  egy  újabb  kellemes  kirándulás

élményét  raktározhatja  el 

emlékezete kamrájába.

Örvendek,

hogy személyes átélője és résztvevője lehettem ennek 

a gyönyörű napnak.

(Kiss Csaba 

–

Mihályi)

A  kirándulást  támogatta  a  Vadosfai  Evangélikus  Gyülekezet  Alapítvány.  Ezúton  is 
köszönjük a résztvevők nevében.