Gyülekezeti kirándulás - beszámoló

Beszámoló - képekben

Morzsák a Balaton-felvidéki kirándulásról (április 13-14)

Április második hétvégéjén harminc lelkes, kirándulni szerető gyülekezeti taggal két, élményekben gazdag tavaszi napot töltöttük a Balaton északi partján. Mihácsi lelkész úr és felesége kalauzolásával bebarangoltuk a vidéket egészen Keszthelytől Balatonfüredig, a Káli medencét is érintve.

A hosszú, komor tél után hálás volt a szívünk, hogy végre búcsút inthettünk a hideg téli hónapoknak, és éppen kirándulásunk hétvégéjén köszöntött be a tavasz. Bizonyára többen jártunk már a Balaton-felvidéken – jómagam is –, azonban ez alkalommal a környéket más szemszögből ismerhettük meg, evangélikus vonatkozásai kerültek előtérbe.

Megtekintettük Gyenesdiáson a Magyarországi Evangélikus Egyház Kapernaum Szeretetintézményét, ahol jelenleg már több mint negyven gondozott él. Az intézményt támogatások segítségével folyamatosan bővítik és korszerűsítik, azért, hogy a rászoruló időseknek minél jobb ellátást biztosítsanak. Legutóbbi nagyobb uniós beruházásnak köszönhetően a fűtési rendszert korszerűsítették. Geotermikus energiát hasznosítva hőszivattyúval oldják meg az intézmény fűtését, amely nemcsak környezetbarát, hanem költséghatékony is, hiszen fűtési költségeik jelentősen, mintegy 30 %-kal (!) csökkentek. Emellett nagy gondot fordítanak arra, hogy saját termesztésű zöldséggel és gyümölccsel lássák el az otthon lakóit. Gyümölcsültetvényeiket folyamatosan bővítik (alma, barack), így saját termeléssel fedezni tudják szükségleteiket.

A másik evangélikus intézmény, melyet utunk során megismertünk és szombati szállásunk is volt, a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ. A kedvelt konferenciaközpont körülbelül 80-100 fő befogadására alkalmas. Szolgáltatásait bárki igénybe veheti: gyülekezetek, családok, pihenni vágyók, szakmai közösségek.

Nagy meglepetésünkre szolgált, hogy a soproni gyülekezet épp ezen a hétvégén tartotta a konfirmandus-hétvégét az Oktatási Központban. Sopronban ugyanis számos gyülekezethez hasonlóan hagyomány, hogy a konfirmáció előtt állóknak egy rövidebb tábort szerveznek közösségépítés, a gyülekezethez való tartozás mélyítésének és a hitbeli erősödésnek a céljával. Mi kirándulók is bekapcsolódtunk a szombat esti programokba. Vacsora után Gabnai Sándor esperes úr rendhagyó esti áhítatra hívott bennünket a révfülöpi romtemplomba a szabad ég alá, majd ezt követően a híres Camino de Santiago, vagy más néven Szent Jakab zarándokútról szóló „Vándorút (The Way)” című film vetítésére.

A hétvégén több evangélikus templomot is meglátogattunk. Kővágóörsön hazánk egyik legrégebbi evangélikus templomát, melynek egyes részei a XIII. századból származnak, azonban később barokk stílusban átépítették. Említésre méltó, hogy az ellenreformáció korában a katolikus templomot az evangélikus templom elé építették háttal, ezért az evangélikus templom szemből nem látszik. Azonban nem mindig volt viszálykodás a két felekezet között. Volt olyan 150 éves időszak, amikor az evangélikus lelkész szolgálta mindkét gyülekezetet. Napjainkban is ezekhez a gyökerekhez próbálnak visszatérni, nagyon jó kapcsolat van a két felekezet között, egymás alkalmait látogatják, közös alkalmakat szerveznek. A megfogyatkozott kis közösségekben az egymásra utaltság közelebb hozza az embereket, nem számít, ki hova tartozik. Nem a különbözőségekre tekintenek, hanem Krisztusra, akiben egyek vagyunk.

Vasárnap délután voltunk Mencshelyen, és Nagyvázsonyban, ahol Mihácsi tisztelendő úr korábban szolgált. Mencshelyen szintén nagyon régi, román kori templom található. A templom belső tere többeket a vadosfai templomunkra emlékeztette a hasonló boltívek és oltárkép miatt. Említésre méltó, hogy a templom kertjében egy gályarab-emlékmű található. Zsédenyi István mencshelyi evangélikus lelkész emlékére állították, akit az ellenreformáció idején a veszprémi püspök gályarabságra ítéltetett és elhurcoltatott. Napjainkban oly természetes számunkra, hogy hitünket szabadon gyakorolhatjuk, pedig nem mindig volt ez így. Sőt! A világ némely pontján ma is vannak, akiket keresztény hitük miatt üldöznek, statisztikák szerint mintegy száz millió!

Ezenkívül még egy érdekességet megtudtunk Mencshelyről. A Kossuth-gyerekeket az evangélikus parókián bújtatták egy ideig, melynek emlékét emléktábla őrzi.

Vasárnapi istentiszteleten a balatonfüredi evangélikus templomban vettünk részt, amely az előbbi templomok ellenpontjaként egy modern kori, 1990-es évek végén, mai igények szerint épített templomunk.

Utunk során több múzeumban is jártunk: keszthelyi kastély, Jókai emlékmúzeum Balatonfüreden, nagyvázsonyi vár.

Végül, de nem utolsó sorban a látnivalókon túl miért volt jó a kirándulás? Jobban megismerhettük a Vadosfához tartozó többi falu gyülekezeti tagjait, így a legközelebbi találkozáskor már ismerősként köszönthetjük egymást; feltöltekezhetett lelkünk a mindennapi gondokat hátrahagyva, tekintetünket más horizontra, Istenre, munkálkodására emelve; és mert egyszerűen csak jól éreztük magunkat a Balaton partján gyönyörű időben! Várjuk a következő kirándulás alkalmát!

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Mihácsi lelkész úrnak a remek kirándulás megszervezésért és a gyülekezet alapítványának anyagi hozzájárulásáért.

2013. április 23.

Együtt – közösségben - a Balatonfelvidéken

 (Mihácsi Lajos helyettes lelkész - Vadosfa)

A vadosfai gyülekezet évek óta tervezett álma valósult meg, amikor is 2013. április 13-án útra kelt, hogy egy kétnapos kirándulás keretében, másféle formában is megélje a közösséget.

Az ősi, hét településen élő, mintegy kilencszáz nyilvántartott tagot számláló gyülekezet 32 lelkes tagja felkerekedett, hogy bejárja a Balatonfelvidék egy részét, megcsodálja hazánk e gyönyörű vidékét, s közben bepillantást is nyerjen egy-egy gyülekezet életébe, vagy szolgálati ág munkájába. Az itthon maradók lelki táplálékáról sem feledkeztünk meg. Reisch György ny. lelkész vezetésével egy kis líceumi csapat járta a gyülekezetet (a soproni Líceum egykori „lelki-kondis” diákjai), az igehirdetés szolgálatát pedig mind a négy istentiszteleten Szabó Lilla II. évfolyamos lelkésznövendék végezte.

Útközben – mintegy útravalóul – elhangzott az Útmutató egyik aznapi igéje, a szeretet himnusza – teljes egészében, keretet is adva az egész együttlétnek.

 Első utunk Keszthelyre vezetett, ahol megtekintettük a Festetics kastélyt, a Kocsimúzeumot, valamint az éppen ott kiállított szkíta kincseket. Ebédre már a gyenesdiási Kapernaum Szeretetotthonba vártak minket, ahol a bőséges ebéd után körbejárhattuk a Szeretetotthont. Így gyülekezetünk is megismerhette az ott folyó szolgálatot is.

Ezután a Balaton partján indultunk tovább. Balatongyöröknél a Szép-kilátónál pihentünk egy kicsit, és gyönyörködtünk a csodálatos panorámában. Az utazás egyes szakaszait sokan fényképen is megörökítették, melyből ízelítő látható a gyülekezet honlapján is.

A Káli medencén át érkeztünk meg Kővágóörsre, ahol a templompadokba leülve hallgattuk meg a templom és a gyülekezetet történetét Veress Istvánhelyi lelkésztől. Az egész napos út végén éhesen és kellemesen elfáradva értünk Révfülöpre, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központba, ahol a finom vacsorát követően - az éppen ott tartózkodó soproni konfirmandus csoporthoz csatlakozva – egy rendhagyó esti áhítaton vehettünk részt a romtemplomnál, Gabnai Sándor soproni esperes szolgálatával.

Az éjszakai pihenést és a bőséges reggelit követően újra autóbuszra szálltunk, hogy odaérjünk Balatonfüredre az új templomban kilenc órakor kezdődő istentiszteletre, melyen Riczinger József füredi lelkész hirdette Isten igéjét. Az ebédig szabadprogram volt. Sokan a parton sétáltak, napoztak, élvezték a csodálatos napsütést és a hosszú tél utáni első meleg napokat. Voltak, akik a Jókai emlékházat tekintették meg, míg mások városnézésre mentek.

A móló bejáratánál levő Vitorlás vendéglőből – ahonnan ebéd közben is gyönyörködhettünk a vízen ringatódzó hajókban, vitorlásokban, és a tihanyi apátság látványában – Dörgicsén át vitt utunk Mencshelyre, korábbi szolgálati helyemre. A templom, a gyülekezeti ház és a gályarab emlékmű megtekintése után röviden megismerkedhettünk a maroknyi gyülekezet múltjával és jelenével. Ezután Nagyvázsony következett, ahol a vár fölötti templomban Németh Szabolcs, a gyülekezet lelkésze szólt hozzánk. Utolsó szervezett programunk a Kinizsi vár meglátogatása volt, ahonnan Ajka érintésével indultunk haza. Még rápillanthattunk a város melletti hatalmas iszaptározókra, amelyek megrepedése okozta néhány éve azt a szörnyű iszapkatasztrófát.

A kora esti órákban értünk haza. Hiszem, hogy sok-sok élménnyel gazdagodtunk, és néhányan már az után érdeklődtek, mikor lesz a következő kirándulás.