1
Vadosfa 2013. június 12.
Dr. Böröcz Enikő:
Egy emberi pap portréja
1
Böröcz Sándor
[1913-2013]
BEVEZETÉS:
Ha valaki Böröcz Sándor életével foglalkozik, akkor a tőle illetve róla szóló forrásokra,
továbbá személyes emlékekre támaszkodva teheti ezt meg.
2
Munkám közben evangélikus
egyháztörténészként is, és a lányaként is a kutató történész illetve a keresztyén ember számára
kikutatható igazság szeretetben történő kimondása vezetett, sem több, sem kevesebb.
3
1
2013. március 16-án volt Édesapánk, Böröcz Sándor születésének 100 éves évfordulója. Többször beszélt arról,
hogy szeretné megélni, egyszer arról is, hogy legalább a 95-iket, mert a 100 előtt az a legkerekebb szám. 2006.
december 25-én hunyt el, temetése 2007. január 13-án délelőtt tíz órakor volt ebben a templomban. Vadosfához
1941-es segédlelkészi időszaka, 1943. február 9-i esküvője, majd 1959-től haláláig tartó itt lakozása is kötötte.
Feleségével szentgyörgyi Horváth Idával, majd két leányukkal, később ideiglenesen, tizenegy esetben
20 éven keresztül, illetve egy esetben halálukig befogadott leányaikkal együtt ez a falu, és ennek evangélikus
gyülekezete lett az utolsó földi otthonuk.
2
Jelen előadásomhoz a Böröcz Sándortól származó két legfontosabb forrásnak saját könyvét, illetve a vele
készült riportot használtam. Ez mindenképpen az ő szava. Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. Ordass Lajos
Baráti Kör. Budapest, 1993; Nem voltam egyedül. Beszélgetések az evangélikus közelmúltról. I. A kötetet
szerkesztette és a bevezetőt írta Mirák Katalin. Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség [MEVISZ],
Budapest, 1995. Ebben: Böröcz Sándor. 91-112.o; Hegedűs Attila készítette, ifj. Zászkaliczky Pál kiegészítette a
vele készült interjút. Az említett két levéltár: munkahelyem az Evangélikus Országos Levéltár [ EOL Budapest];
illetve Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára [ABTL; Budapest]. Saját emlékeimből csak töredékeket
emeltem be az előadásba.
3
A végső szót mind Édesapánk életével, mind tisztázási kísérletemmel kapcsolatosan, mind mások eddig és
ezután elhangzó kijelentéseivel kapcsolatosan az utolsó ítélet bírája, Jézus Krisztus hivatott kimondani. Az
emberi megszólalások legyenek azok dicsérő vagy elmarasztaló jellegűek minden esetben a Teremtő
Istennek arra a konkrét emberi életre kimondott teremtő szava után, és a Bíró, Jézus Krisztus végső, most már
megfellebbezhetetlen szava előtt hangzanak el, és mint ilyenek természetesen töredékesek!
2
Minden történészre érvényesek azok a mondatok, amelyeket egy, a kommunista diktatúra
keresztútjait jól ismerő református lelkész ilyen módon fogalmazott meg: „Mi is a történész
feladata? Rátenni kezét az égő sebekre, és leírni azt a fájdalmat, szenvedést, bukást, vagy
dicsőséget, amit a sebek jelentenek.
4
Ehhez a kijelentéshez azt tehetjük hozzá, hogy az
egyház történész feladata ezzel egyszerre összecseng, és ettől egyszerre eltér. A hívő
egyháztörténész feladata az, hogy a megfeszített Názáreti Jézusban, majd a feltámadott Jézus
Krisztusban adott egyszerre történelmi és üdvtörténelmi tényeket ütköztesse a látható és
láthatatlan egyház személyei és közösségei történeteivel. Az evangélikus egyháztörténész
legfontosabb segédeszközei a Biblia, evangélikus hitvallási irataink, illetve az éppen adott
személyi, történelmi, egyháztörténelmi helyzetképek, azok írásbeli, szóbeli lecsapódásai. Ez
utóbbihoz szorosan hozzátartozik az egyházi levéltárakban itthon és külföldön található
anyagok részletes vizsgálata. A világi levéltárak anyagaihoz csak akkor közeledhetünk, ha a
saját portánkon, az egyházi területeken lévő anyagokat már részleteiben megismertük. Tehát
egyháztörténelmi kutatásról lévén szó, a világi levéltárak csak az ancilla historiae ecclesiae
azaz az egyháztörténelem szolgálóleányaiként tölthetik be a maguk fontos szerepét.
5
I.
Böröcz Sándor teológiája
Ennek a kérdésnek a tisztázásához egy korai dokumentumot, a saját könyvét, illetve az
emlékeimet veszem elő.
A korai, mondhatnánk a legkorábbi dokumentum a saját, kézzel írt 1934. augusztus 1-jén a
Soproni Teológiai Fakultásra felvételi kérvénye mellé beadott Önéletrajz.
6
Teológiailag megvizsgálva ezt a még nem teológus által írt anyagot a következőt szabad
mondani. Egy olyan Isten-kép rajzolódik ki belőle, amely a természettel napi kapcsolatban
4
Balla Árpád: „Hozd ide a te ujjadat” avagy megjegyzések az új református történetszemlélethez. Esze
Tamásnak. In. Szorultságomban tág tért adtál”. Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka. Szerkesztette:
Szabadi István. Kapitális Kft. Debrecen, 2012. 291. o.
5
Húszévi kutatás után a következő meggyőződésemmé. Az egyházi levéltárak még a maguk legzüllöttebb
megnyilvánulásaiban is hitelesebb forrásai egy belülről címzett egyháztörténet megírásának. A másik: a legjobb
világi levéltárak a maguk többszörösen átvizsgált, fontos, részben egészében, részben részleteiben
megsemmisített anyagaival, egyházi szempontból csak a legnagyobb óvatossággal nevezhetők és használhatók
forrásanyagnak. Tapasztalatból beszélek.
6
EOL Soproni Hittudományi Fakultás anyaga. 67. d. . Böröcz Sándor: Önéletrajz. 1934. augusztus 1.
3
álló ember sejtése, sőt bizonyossága egy mindenki és minden fölött álló Abszolút Hatalom
létéről.
7
A későbbiek folyamán, ez az egyszerre félelmetes, csak a természetben
legmarkánsabban megragadható Hatalom egyszer csak személyes, gondviselő Istenné
változott a számára. A Belé vetett hit végighúzódott az egész életén. Két példa erre. Az egyik
az Északi fény csodájának leírásában ragadható meg, amelyet 1949. október 17-én látott
először. Így írt erről: „Üzenet ez odaátról, ilyen az én dicsőségem, ilyen tiszta és szép az én
világom, ilyenné kell, hogy legyetek, ha itt akartok lakni velem.”
8
A másik példa azt
bizonyítja, hogy mások is észrevették ezt a Gondviselő Istenbe vetett hitét. 1955 januárjában
kapta a hírt arról, hogy hazamehet. „Az idősebb törzsőrmester, aki mindvégi ismert, és aki
kiengedett a bányába, hogy elszámoljak a bányászfelszerelésemmel, így kiáltott fel társai felé
a kis őrházban: Kak on veri! Kak on veri! Kak on veri! Hogy hitt, hogy hitt ez az ember!”
9
Ami a Jézus Krisztushoz való viszonyát illeti, itt egy belső fejlődés tanúi lehetünk, kanyargós
utak, visszaesések, visszatérések, lejtmenet, majd megint emelkedők.
10
Szintén Önéletrajza
végén, amikor a földműves, vagy a lelkek földművese dilemmáról írva, ő maga dönt az utóbbi
mellett ezekkel a szavakkal: „…én a krisztusi ige ekéjével akarok végigszántani a lelkek
ugarján és lelkimagot szórni azok szívébe, akik kenyérmagot hintenek a földbe! Ehhez kérek
megértést és jószívű segítséget, hogy az én Krisztusommal járhassak a világban eme szózattal
a fülemben: »Légy hű mindhalálig, s neked adom az élet koronáját!”«
11
A vorkutai évek a szenvedő, meghaló, majd feltámasztott Krisztus, végül a bűnbocsátó
Krisztus képet vetítik elé. Nem kísértések nélküli Krisztusnak ez a megvallása. A bánya
mélyén, a halálos kimerültség kellős közepén pl. így ír: „A Sátán ilyenkor férkőzik az
emberhez legközelebb: hogy Krisztusban van az erő, hol van most a te Krisztusod?! Itt van,
még élek, kereszthordozó Krisztusom! Segíts! Segítsd meg szolgádat!”
12
Könyvében sehol
nem emeli a saját szenvedéseit Krisztus személye, és keresztje fölé, inkább megpróbálja a
7
Másfelől egy rövid vers, amelyben ez a Hatalom már, mint Gondviselő Isten jelenik meg. A szöveg a
következő: „Bízzad minden utadat, és ami okozza keserves bánatodat arra, ki hordozza az eget, A felhőknek,
szélnek utat csinál, hidd el, minden ügyednek könnyen utat talál.”
8
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 193. o.
9
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 242. o.
10
Az Önéletrajz ában a Sopron városáról írt mondatai, a Krisztus megértéséért folytatott küzdelme
szimbolikus mondataiként is kezelhetők: „…Sopron az a város, amelyért meg kell szenvedni, hogy
megszerethessük, lassan, lépésről-lépésre veszi be szívünket, hogy aztán örökké rabjai legyünk, mint a föld a
napfénynek, a hívő lélek az imádságnak.” EOL Soproni Hittudományi Fakultás anyaga. 67. d. . Böröcz Sándor:
Önéletrajz. 1934. augusztus 1. 2. o.
11
Uo. 3. o.
12
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 117. o.
4
kereszt alá letenni. Ebben a hitben talál megnyugvást, és hirdeti mások számára is a
bűnbocsánatot, és ossza az úrvacsorát. Erre az egyik legmegrendítőbb példa: egy másik
felekezethez tartozó fogolytárs karácsony ünnepén életgyónást végzett nála, az Ó és
Újszövetséggel a kezében, egyszerre Isten két kőtáblája és a Golgotai kereszt alatt. A
fogolytárs a gyónás megkezdése előtt , többek között a következő szavakat mondja : „…
embernek emberi papra van szüksége.[…]
13
Ugyanő: …Úgy tekintelek, hogy Istennek nem
felekezeti papja vagy itten, hanem a pap, Isten szolgája, akinek szemében csak megtévedt,
vagy bűnös ember van, akit hozzá kell segíteni a mélyből felszínre jutáshoz, hogy lelke
nyugalmát megtalálva most már gyermekarccal tekinthessen az ég felé, mert tudja, hogy Isten
mosolya tekint vissza rá.”
14
És a gyónást követő feloldozás: „Kell, hogy mindnyájunk
lelkében kigyulladjon a Csillag fénye, amely megláttatja velünk, nem azért vezekelünk, amiért
emberek törvényszék elé állítottak bennünket, hanem azért, amit Isten ellen vétettünk. Csak ez
tud adni teljes megnyugvást. Jézus vérével fizetett érettünk, nekünk is jut belőle egy cseppnyi,
ha ezt elfogadjuk és valljuk, akkor Isten is visszafogad bennünket kegyelmébe, és visszavezet
bennünket azon a földrajzi úton is, amelyen erőszakkal idehoztak bennünket: ÁMEN
15
Végül röviden Édesapánk ekklesiológiájáról. Ezen a ponton két ellentétes dolgot kell
megemlítenünk. Az egyik az, hogy segédlelkész majd missziós lelkész korában nagyon
szerette mind a gyülekezetekkel, mind a lelkészekkel való találkozásokat, mert ezek
erősítették benne az egymás hitét erősítendő saját felekezetbéli , azaz evangélikus illetve
ökumenikus öszetartozás-tudat-ot. Ebből a szempontból különös szeretettel emlékezett vissza
a Gyékényesen töltött segédlelkészi időszakára, ahol ezt a kettőt megtestesülve látta. „ Boldog
öröm, magam korú evangélikus és katolikus tanítókkal, magam korú plébánossal. Testvéri
együttdolgozás minden téren.”
16
Az ellentétes történetet egy 1956. november 3-án történt
eseménnyel szemléltette ilyen formában: „…bementem a Puskin utcába. A papok kitörő
örömmel fogadtak, kérdezgettek, nekünk is van Mindszentynk! mondták. [….] November
5-én újra elmentem a Puskin utcába legalább mi, papok legyünk együtt, erősítsük egymást.
Mindenki elfordult tőlem, mintha ott sem lettem volna.”
17
Tulajdonképpen ez a két ellentétes
tapasztalat tért vissza az életébe újra meg újra, és ennek megfelelően alakult a papi hivatáson
belüli, majd azon kívüli, de mégis mindvégig az egyházon belüli útja. Az a rövid idő, amelyet
13
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 209. o.
14
Uo.
15
Uo.
16
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 15. o.
17
Nem voltam egyedül. Beszélgetések az evangélikus közelmúltról. I. 101. o.
5
a szabadulását követően , 1957 januárja és 1958 késő ősze között ismét lelkész szolgálatban
töltött a Szarvasi Luther Márton árvaház illetve az Ótemplomi gyülekezet szolgálatában
nagyon sok örömöt hozott az életébe. Mindez csak azért valósulhatott így meg, mert ez az
időszak majdnem teljesen egybeesett az Ordass Lajos és Túróczy Zoltán nevével fémjelzett, a
Magyarországi Evangélikus Egyház 1945-öt követő legáldottabb időszaka volt. Ez a két
püspök megpróbált segíteni, nagyon sokat is tettek Böröcz Sándor és családja ügyében.
18
Mindketten visszafogadták. Azonban az ő eltávolításuk után ez már nem történt meg, így
lényegében egyszerre kisodródott illetve sorsára hagyták egyházi szolgálatát illetően.
Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy az egyházhoz való ragaszkodása mindvégig töretlen
maradt. Ennek többrétűek az okai, azonban pusztán racionálisan nem magyarázható ez a
csökönyös kitartása egyháza mellett. Az igazi oka talán az lehetett, hogy tudta, hogy az
egyház az esetek többségében sokkal több annál, mint szemünk előtt látható. Jézus Krisztus
egyháza egyszerre látható és láthatatlan, függetlenül attól, hogy a látható egyház a
mindenkori személyi, történelmi, egyháztörténelmi adottságoktól is meghatározva
örömökre és csalódásokra egyaránt okot adó jelenségeket is felmutat. Édesapánk egyházhoz
történő mindvégig megmaradó ragaszkodása mögött valószínűleg a látható egyház mellett, a
láthatatlan egyházhoz történő kötődése is nagyban hozzájárult.
A következőkben, előadásom derekas illetve záró részében az eddigi, feltáró jellegű
kutatásaim eredményeit osztanám meg Böröcz Sándorral kapcsolatosan a hallgatósággal. Itt
szó lesz egy kettős politikai érintettségről, illetve ezeknek Böröcz Sándor és családja egész
életére gyakorolt hatásáról.
18
Az EOL –ban található egy hosszabb levelezés, amelynek lényege az, hogy Ordass Lajos és Túróczy Zoltán
1957 első felében Böröcz Sándor ügyét Csépára helyezéssel, tehát önálló parókusi állással próbálták megoldani.
Mindössze azt kérték tőle, hogy csendben munkálkodjon, a neve „ne legyen forgalomban.”Ez a kérés egyszerre
szolgálta Böröcz Sándor és a mellé álló két püspök, rajtuk keresztül az egyház védelmét. Ezt a megoldást
egészségi állapotára hivatkozva nem merte vállalni. Túróczy Zoltán eltávolítását követően Vető Lajostól kért
lehetőséget a Déli Egyházkerületből az Északiba történő áthelyezésre. Erre elutasító választ kapott. A 60-as
években Vető Lajos pénzbeli segítséget nyújtott a házépítéshez, és ők ketten végig levelező viszonyban
maradtak. Az anyagok egy részét l. EOL Északi Evangélikus Egyházkerület. [EOL ÉEEK]16. d. III/c. 1958.
6
II.
Letartóztatása előzményei: a missziós lelkész kettős
politikai érintettsége
a/
Nyilaskeresztes párttagsága 1945 február elejétől február
26-ig
19
Böröcz Sándor 1944. február 11-étől letartóztatásig 1948. augusztus 19-ig a Körmend
székhellyel rendelkező, több mint harminc falut, illetve hat istentiszteleti központot, egy 33
km-es körzetet magába foglaló misszió lelkésze lett. Feladatköréről a következőt írta:
„Missziós lelkész voltam, nem volt templomom, csak iskolák, szobák és konyhák. Igehirdetés
után a gyülekezet ülve maradt beszélgetni. Sorolták az emberek a fájdalmaikat.”
20
Arra a
kérdésre, hogy miért éppen ő került 1948-ban a politikai hatóságok látókörébe, a legújabb
kutatások tükrében egy kettős politikai érintettség tényei adhatnak választ. Ezen érintettségek
közül az elsőt elhallgatta. erről soha senkinek nem beszélt.
21
A másodikat a Kiáltás a mélyből
című, ötször kiadott önéletrajzi könyvében több helyre belerejtette. Az 1989 után készült
interjú kötetben, amelyben ő is szerepelt, arra a kérdésére, hogy „Nem tartja-e magát politikus
alkatnak?” a következő választ adta: „Én nem politizáltam, hanem igyekeztem helytállni
fajtámért, nyájamért.”
22
A sorrend árulkodó: az esetek többségében első a magyar, utána a
19
A Szálasi Ferenc féle Nyilaskeresztes Párt, Szálasi harmadik pártja 1939. március 15 és 1944. augusztus 24-e
között, majd 1944. október 16 és 1945. május 1-je között működött. A szovjetek uralta területen hivatalos
betiltása 1945 február 26-án történt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 528/1945-ös rendeletével.
20
Nem voltam egyedül. Beszélgetések az evangélikus közelmúltról. I. 96. o.
21
Könyvének többszöri elolvasását követően, illetve most már a bizonyítékok birtokában azt kell mondanunk,
hogy egy halvány utalásban a téma mégis csak előkerült, éspedig a következő sorokban: „Amikor Káin és Ábel
megszületett, akkor kezdődött el a testvér szó használata. Ezt azért jegyzem meg, hogy a fenti címben
ellenségeim ne keressenek ─ ha valamikor kezükbe kerül ez az írás ─ semmiféle »nyilas testvériséget«.” Böröcz
Sándor: Kiáltás a mélyből. 138. o.
22
Nem voltam egyedül. Beszélgetések az evangélikus közelmúltról. I. 96. o.
7
keresztyén illetve az evangélikus nép!
23
Ennek a sorrendnek a szem előtt tartása kettős
politikai érintettsége mozgatórugóinak megértéséhez is közelebb vezet.
24
Böröcz Sándor nyilaskeresztes párttagságának történetét az Evangélikus Országos Levéltár
Dunántúli Egyházkerülete levéltára őrizte meg.
25
Arra a kérdésre, hogy hogyan került sor az ő belépésére két megmaradt forrás ismeretében azt
kell mondanunk, hogy esetében egy villámgyors rákérdezést követte a villámgyors beléptetés.
Mindkét forrás ugyanazt mondja. Böröcz Sándor saját vallomása: „Előadja, hogy 1945
februárjában a körmendi lelkészi hivatalban volt, amikor egy római katolikus tábori lelkész
felkérte vitéz Németh Farádi Mihályt, a gyülekezet lelkészét, Édesapánk főnökét
hogy vállalja el a körmendi járásban az egyháziak hivatás-rendjének megszervezését. Az
egyházi embereknek felekezeti hovatartozástól függetlenül hivatásrendbe kell tömörülniük,
»miért is, addig is, amíg a vonatkozó rendelet Sopronból az egyházak hivatásrendjének
vezetőjétől leérkezik, tájékoztassa erről a körmendi járásban lévő összes lelkészeket.«
26
Vitéz
Németh-Farádi Mihály elfoglaltságára hivatkozva elutasította a felkérést, és a beszélgetés
során éppen akkor belépő Böröcz Sándort ajánlotta a munkakörre, aki ezt azonnal el is
vállalta. A tábori lelkész elvitte a Nyilaskeresztes Párt helyiségébe, Huszár Miklós járási
helyettes vezetőhöz, akinek a vele jött tábori lelkész azt mondta, hogy Böröcz Sándor fogja az
egyháziak hivatásrendjének megszervezését a körmendi járásban. „Mint ennek a tisztségnek
az elvállalója be kellett lépnem a Nyilaskeresztes Pártba, amit meg is tettem.”
27
23
Erre a sorrendre mások is felfigyeltek nála. Már Vorkuta után, Nyíregyházán, 1955-ben egy bizonyos Mária
néni Pécsről, egy ügyvéd felesége a következő szavakkal búcsúzik tőle: „Tudja, magának mi a legnagyobb baja?
Az, hogy talán még az Istennél is jobban szereti a hazáját!” Az emlékirat hozzáteszi édesapánk válaszát ehhez a
kijelentéshez ilyen formában: „Magyarázkodásra már nem volt idő.”L. Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 300. o.
Ezekhez hozzátehetjük Böröcz Sándor saját kezűleg - 1934. augusztus 1-jén Borgátán- a Hittudományi
Fakultás számára írt Önéletrajzának azt a feltűnő jellegzetességét, hogy önéletrajzát nem a születésnapjával,
1913. március 16-ával, hanem az azt megelőző nappal, nemzeti ünnepünkkel március 15-vel indítja, majd
megjegyzi: „… bús kuruc nóták, a könnyeket kicsaló Kossuth nóták fogadtak”L. Böröcz Sándor: Önéletrajzom.
EOL Soproni Hittudományi Fakultás anyaga. 67. doboz.
24
Az egyetlen jelentősebb eltérést az Édesanyánk kezének megkérésekor feltett kérdés jelenti, amikor arra várt
választ alig pár órája ismert leendő feleségétől, hogy megelégszik-e a harmadik hellyel az életében, ti. Isten és a
haza után. Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 16. o.
25
Én magam 2012 tavaszán szereztem erről tudomást, eladdig sem tőle magától, sem édesanyánktól, sem
másoktól, sem a tőle illetve róla megjelent anyagokból ez nem derült ki.
26
EOL DtEEK 37.d. 1945. december 10. Böröcz Sándor igazoló jellegű meghallgatása dr. Kevey István
nyugalmazott főszolgabíró, egyházmegyei törvényszéki bíró előtt. 1. o.
27
Uo. További utasításokat nem kapott, így saját belátása szerint cselekedett. A következő személyekhez ment
el: Gyöngyös Ferenc c. kanonok, esperes, rk; Pethő Antal ref. lelkész; Somogyi Gyula egyházasrádóci ref.
lelkész; Varga István egyházasrádóci rk. lelkész; Tivadar József magyarszecsődi rk. plébános. Küldetésének
lényegéről a következő módon vallott: velük, „… közöltem a megbízatásomat, amelyet abban láttam, hogy
8
A második forrás : Vitéz Német-Farádi Mihály körmendi lelkész vallomása.
28
Az ő
nyilatkozata , melyet előadásom lábjegyzetébe tettem bele, kisebb eltéréseket figyelmen kívül
hagyva megegyezik Böröcz Sándor nyilatkozatával. Német Farádi Mihály a vallomása végén
előadta az üggyel kapcsolatos összegező véleményét is: „Tudomásom szerint Böröcz Sándor
jobb oldali érzésű ember volt, de nem volt szélsőséges irányzatú. Nevezett a magyar érzéseit
gyakorta hangoztatta. Rosszindulat sohasem vezérelte. Egyebet bemondani nem tudok.”
29
A Böröcz Sándorral történtek történelmi előzményének tekinthető egy, a Szálasi Ferenc
Naplója utólagos bemutatását illetve annak magyarázási kísérletét tartalmazó mű egyik
kijelentése, amely szerint ezen „hivatásrendek” célja „… a nyilas ideológia átültetése a
gyakorlati életbe ─ a »hivatásrendek« felállítása útján─,”
30
Vezetője: egy bizonyos dr. Kiss
Károly volt, a Dolgozó Nemzet Hivatás Rendjének ─ [DNHR]─ rendhadnagya. Ez a
magyarázat frontálisan ütközik a Böröcz Sándor által saját feladatkörének felfogásával és
annak gyakorlati kivitelezésével kapcsolatos kijelentéseivel.
ezekben a vészterhes időkben a különböző felekezetekhez tartozó egyházi férfiaknak még inkább, mint a
múltban szorosabban kell együttmunkálkodnunk, amelyből hazánkra és a vezetésünk alatt álló emberekre csak jó
származhatik. Közöltem, hogy ne a vallásuk szerint osztályozzuk az embereket, hanem a Krisztus vérén
megváltott magyarokat lássuk bennük. A múltban úgyis minden bajunk abból származott, hogy folytonosan csak
felekezetieskedtünk, erőnket felapróztuk, amivel sokat ártottunk magyar fajtánknak. Az illető lelkészek ezt mind
nagy örömmel fogadták, és természetesnek is vették. A Nyilaskeresztes Pártban mindössze négy ízben fordultam
meg és egy volt pécsi alezredessel, akinek nevét nem tudom, közöltem, hogy hol jártam el.”
28
Uo. Ennek szövege szó szerint a következő volt:: „Előadja, hogy 1945 februárjában egy római katolikus papi
reverendába öltözött lelkész,[…] felkérte őt, hogy vállalja el a körmendi járás papi hivatásrendi szervezetének
vezetését. Eközben jött be Böröcz Sándor. »Én közöltem az illetővel, hogy a szervezést és a vezetést nem
vállalom el, mert nagyon elfoglalt ember vagyok, és a vidékre sem szoktam járni, politikával sem szoktam
foglalkozni. Miután éppen akkor lépett be Böröcz Sándor, megkérdeztem utóbbit, hogy mit szólsz hozzá te
Sándor? Erre a katolikus lelkész Böröcz Sándort kérte fel, hogy a szervezést vállalja el. Ő, Böröcz erre késznek
mutatkozott. E tárgyban az irodában több beszélgetés nem volt, majd Böröcz és a kérdéses katolikus lelkész
eltávoztak. Előadom, hogy Böröcz a beszervezésre engem nem kért fel, és vele e tárgyban nem is beszélgettem.”
29
EOL DtEEK 37. d. 1945. december 29. Vitéz Németh Farádi Mihály körmendi evangélikus lelkész.
Nyilatkozat Böröcz Sándor ügyében dr. Kevey István nyugalmazott főszolgabíró, egyházmegyei törvényszéki
bíró előtt.
30
Szálasi Naplója . A nyilas mozgalom a II. világháború idején. Írta és összeállította Karsai Elek. Kossuth
Könyvkiadó 1978. 476. o.
9
a/1
A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület Igazoló
Bizottságának vizsgálata és döntése Böröcz Sándor
ügyében.
Amikor kiderült ez a nemzeti szocialista párti érintettség, a Dunántúli Egyházkerület Igazoló
Bizottsága foglalkozott a kérdéssel.
31
A következőre kérték Böröcz Sándort: „…pótlólag
terjesszen be mindazoktól a lelkészektől , kikkel, mint egyházi hivatásrend-vezető
megbeszélést folytatott, olyan tartalmú nyilatkozatot, amelyben beigazolást nyerjen az, hogy
a fasiszta világnézet mellett propagandát nem fejtett ki, a lelkészeket a nyilas pártba való
belépésre nem presszionálta, hanem csak a célból folytatott velük megbeszélést, hogy felhívja
lelkésztársai figyelmét is az elhagyottak, szegények ügyének felkarolására, azoknak szociális
gondozására, felekezeti különbségre való tekintet nélkül, mert ő ebben látta lelkészi
hivatásának krisztusi szellemben való betöltését. Beszélgetéseibe pártpolitikát nem vegyített,
és működése sem terjedt túl a fenti határán. Ilyen nyilatkozat beküldése esetén a bizottság
Böröcz Sándort igazoltnak tekinti.”
32
Az egyházmegyei Igazoló Bizottság végső döntése ebben az ügyben a következő lett: „ A
Nyilas Keresztes Pártba való belépése és az egyházak hivatásrendi szervezésének elvállalása
miatt véleményezem utóbb nevezettnek a megdorgálását. Súlyosabb fegyelmi büntetés
kiszabását nem látom indokoltnak.”
33
A dolognak az lett a folytatása, hogy az esperes Rónay
B. Gyula felterjesztette Kapi Béla püspöknek az ügyet. Böröcz Sándor kemény püspöki
dorgálással úszta meg a dolgot. Nyilaskeresztes párttagságát függetlenül annak
31
Az Igazoló Bizottság vezetői és tagjai a következők voltak : dr. Bartha Jenő, egyházmegyei felügyelő; Rónay
B. Gyula esperes, dr. Kiss József, járási főjegyző; dr. Rásó Béla egyházmegyei ügyész helyettes; Martos Ödön
sárvári lelkész, mint a jugoszláv megszállás alatt lévő egyházmegyei főjegyző Luthár Ádám helyettese, és
Reichert Ede takarékpénztári cégvezető, mint az ismeretlen helyen tartózkodó Radó Kálmán egyházmegyei
világi főjegyző helyettese.
32
EOL DtEEK 37. d. 1945. augusztus 22. Vasi Közép Egyházmegye. 30/IV/1944-45. Ezt követően érkeztek be
ezek az igazolások Pethő Antal református lelkésztől; Gyöngyös Ferencesperes-plébánostól; melyek azt
erősítették meg, hogy párttagságba történő beléptetést nem szorgalmazott; hivatásrendi működését úgy
értelmezte, hogy a különböző felekezetek papjait egymáshoz közelítse és hazafias és karitatív célok szolgálatába
állítsa.
33
EOL DtEEK 37.d. 1945. december 29. Dr. Kevey István a Vasi Közép Evangélikus Egyházmegye Esperesi
Hivatalának Uraiújfaluban (Rónay B. Gyula esperesnek).
10
rövidségétől illetve sajátos felfogásától a későbbiekben is számon tartották, elsősorban
egyházi, de világi oldalakról is.
34
a/2
Böröcz Sándor és a zsidóság
Ezen a ponton még röviden meg kell emlékeznünk édesapánknak a zsidósággal kapcsolatos
megnyilvánulásiról. Itt utalnunk kell arra, hogy a Dunántúli Egyházkerület Igazoló eljárás
lefolytatásához kiadott kérdőíve negyedik pontja a következő kérdésre kért választ: „Szerzett-
e zsidóktól eredő rádiót? Ha igen, mikor, milyen körülmények között?”
35
A másik dolog,
amire utalnunk kell az a magyar történelemnek azon 20. századi tényei, hogy az 1919-es
Tanácsköztársaság alatt némely magyar zsidó-kommunista körök bosszút álltak bizonyos
magyar-keresztyén körökön. 1945 után, főleg a Rákosi korszakban ugyanez a jelenség volt
tapasztalható. Ki kell mindezt egészíteni azzal, hogy ezúttal ez a bizonyos zsidó-kommunista
bosszú a maga áldozatait egyszerre szedte magyar és magyar zsidó körökből is.
36
Családunk szenvedéstörténete szempontjából a kérdés úgy került elő, hogy mind embertelen,
mind emberséges zsidó személyek megjelentek szüleink életében. Az embertelen zsidó
megtestesítője Berkesi András zsidó polgári családból származó magyar kommunista, ÁVS-s
őrnagy. Szombathelyen a Bagolyvárban, 1948. augusztus 19-én súlyosan megkínozta
Édesanyánkat.
37
1948. szeptemberében viszont társaival együtt majdnem halálra verte
Édesapánkat, ezt követően ott „felejtette” 82 órára a fal mellett. Mindez Budapesten, a
Katonapolitikai Osztályon [KATPOL] történt . Ehhez képest, könyve megírásának
34
Jobboldali párttagságát világi hatóságok még 1961-ben is számon tartották. L. ÁBTL 0-14847/1 Fasiszta
pártok és polgári pártok tagjai. BM Győr-Sopron megyei Rendőr főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály VII.
alosztálya. Ebben 19. sz-val szerepel.
35
A kérdőív szövegét l. többek között EOL DtEEK 37. d. 2264/II. 1945. június 29.
36
Ezeknek a szenvedtetéseknek illetve szenvedéseknek az igazi kibeszélése magyar zsidók és magyar
keresztyének között, keresztyén oldalról igazán kielégítő módon mindmáig nem történt meg. A Holokauszt
borzalmainak hátterén elfelejtődött Bereczky Albert református „vörös püspök” számomra egyetlen, valóban
megfontolásra érdemes jó tanácsa, hogy ti. zsidóknak és keresztyéneknek őszintén végig kell gondolniuk a
történteket, egészen 1919-től, egészen 1989-ig, sőt azt követően, , mert csak azután lehetséges valami egészen
újat kezdeni.
37
Az ötvenes évek elején a sárvári állomáson Édesanyánk összetalálkozott egykori hóhérával. A nála lévő
esernyő nyelével alaposan helybehagyta. A szemtanúk Édesanyánk mellé álltak, Berkesi alig tudott elmenekülni.
Ezért az ellenállásáért még jobban tiszteljük emlékét, hiszen akkoriban ezt megtenni, nem volt veszélytelen.
11
pillanatában Édesapánk a következőket írta: „Zsidó a KATPOL-on sem nyúlt hozzám.”
38
Berkesi András ugyanis evangélikusként, sőt a Deák téri evangélikus gyülekezet
presbitereként mutatkozott be. Egyre tudok gondolni, ti. arra, hogy akkor és ott még nem
tudta, hogy Berkesi András zsidó hátterű magyar kommunista. Berkesi az utolsó
találkozásukkor a következőt mondta neki: „Ne féljen Böröcz magát az Isten nem engedi
meghalni.” Édesapánk kommentárja: „Bocsássa meg tettét az Isten, én már akkor
megbocsátottam.”
39
A másik dolog, amit meg kell említeni az emberséges zsidó megjelenése a könyvében. Az
oroszoknál történő első kihallgatásakor Budapesten 1948 októberében a tolmács egy Somogyi
nevű csáktornyai zsidó órás és ékszerész volt. A könyvében így írt erről: „Ha valakik, a
zsidók tapasztalhatták, mit jelent a teljes kiszolgáltatottság. Mit jelenthet egy emberséges szó
annak a szerencsétlen rabnak.”
40
Még egy zsidó tolmácsról megemlékezett. 1948-ban
Bádenben szintén az emberséges zsidóval találkozott.
Kommentárként két dolgot fűznék ehhez a témához. Az egyik Luther mondata, amelyet
Dietrich Bonhoeffer német mártír evangélikus lelkész nagyon sokszor idézett. „Nem a mű
határozza meg a személyt, hanem a személy határozza meg a művet!” Tehát az embertelen
vagy ellenkezőleg emberséges egyes emberektől alakulnak a dolgok vagy úgy, hogy irtózatos
szenvedések, vagy úgy, hogy vigasztaló, örömteli dolgok születnek belőle mind az egyes
ember, mind a közösségek számára. A bibliai ó és újszövetségi antropológia
kiindulópontja az ember, minden egyes ember Isten-arcúsága, illetve az Újszövetségben a
Krisztusba vetett hit révén születő Krisztus-arcúság. Előbbi minden emberre érvényes, az
utóbbi a Krisztus-hívők sajátossága. Röviden kifejezve minden ember Istenarcú, a
keresztyének viszont Krisztus arcát is hordozzák, amely arc csak akkor hiteles, ha kereszt
38
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 51. o.
39
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 43. o. Azt, hogy ez a megbocsátás nem jelentett nála felejtést a következő
dolog bizonyította. 1966-ban hazavittem a Sopron-i József Attila Gimnázium abban az esztendőben
érettségizetteknek adott búcsúkötetét Berkesi András : Húszévesek című könyvét. Amikor meglátta, haragra
gerjedt, és azt mondta: ennek az embernek, és ennek a könyvnek semmi keresnivalója a mi otthonunkban.
Édesanyánk közbelépésének volt köszönhető, hogy a könyv megúszta a megsemmisítést. Amikor gyakori
látogatásaim során a Terror Háza múzeumban ránézek a hóhérok fényképei között Berkesi András fotójára,
akkor elégtételt érzek, sok-sok más család áldozataival együtt azért, hogy a magyar történelem ezt az embert ott
tartja számon, ahova való.
40
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 51. o.
12
alakú. Izraelre és a keresztyénségre vonatkozólag a teológia nyelvén fogalmazva meg a dolgot
szabad úgy fogalmazni, hogy Izrael is, és a keresztyénség is szent, mint Isten illetve egyszerre
Isten és Krisztus népe, de nem minden egyes izraelita és minden egyes keresztyén szent! Csak
ennek tudomásul vételével lehet reménységünk atekintetben, hogy valódi párbeszéd születik,
nem pedig egyoldalú egymásra mutogatás.
b/
Böröcz Sándor második politikai érintettsége: részvétel
egy Rákosi-ellenes, külföldről irányított ellenállási harcban
1947-1948
Ellentétben a jobboldali múlt, mindössze egyetlen, utólag kikövetkeztethető, rejtett
utalást tartalmazó megjegyzésével, közvetlenül a II. világháború befejeződése előtt,
édesapánk második politikai priusza többszörös említést nyert könyvében. Az 1948. augusztus
19-ét követő letartóztatása után, a kihallgatások során állandóan visszatért az a feltételezés,
hogy ő egy összeesküvő csoport tagjaként Rákosi Mátyás és rendszerének megbuktatásán
munkálkodott volna.
A következő utalások erősítik ezt meg. Egy beígért, majd végül végre nem hajtott
kivégzés előtti éjszakára visszaemlékezve a következőket írta: „… hazámnak és magyar
testvéreimnek félelemmentes életet szerettem volna. Akkor fogalmazódott meg bennem a
később annyit hangoztatott és lejáratott cél: emberarcú szocializmus. Ez hát a bűnöm,
azokéval együtt, akikről csak sejtettem, hogy a cél irányítói voltak, akikhez ismeretlenül
tartozom, de soha eddig nem szóltam róluk senkinek. Amikor később megkérdezték tőlem,
hogy tulajdonképpen mit is akartak maguk? Újra csak ezt válaszoltam: emberarcú
szocializmust. Szeretném hinni, hogy ezt először én fogalmaztam meg először és éppen ott.”
41
Egy másik példa: 1949. február 24. Baden : az utolsó szó jogán. Tisztelt Bíróság! A
történelemben különféle rendszerek váltják egymást. Az újtól rendszerint fél az ember, mert
nem ismeri. Én, mint a magyar parasztság szülötte kerültem ebbe a társaságba. […] Féltettem
41
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. Ordass Lajos Baráti Kör. Budapest 1993. 32. o.
13
paraszt fajtámat, hogyha elveszik tőle a földet, elmegy a kedve az élettől, mert a magyar
parasztnak Isten után legdrágább kincse a földje. A föld, amelyből vétetett és a melytől még a
halálban sem válik meg, mert nem kriptába teszik, hanem az anyaföldbe. A szovjet törvények
értelmében elismerem magamat bűnösnek.”
42
Még egyetlen utalás a könyvből, amely arra vonatkozik, hogy Kisbarnaki Farkas Ferenc
[1892 1980 ] horthysta vezérőrnagy, cserkészvezető személyéhez is köthető volt az a több
sejtből álló mozgalom, amelynek Böröcz Sándor is tagja volt. „A korábban lebukottak azt
közölték, szervezetük annak a szervezetnek a része, amely Kisbarnaki Farkas Ferenc
nyugaton élő vezérőrnagy nevéhez fűződik. Ezt azért csinálták, hogy eltereljék a figyelmet a
hazai vezetőkről. Én nem tudhatom, hogy ez így volt-e vagy sem, én a kezemet a fent említett
és körvonalazott eszményi elgondolásra adtam…”
43
A dologhoz még az is hozzátartozik,
hogy Édesapánk úgy tudta, hogy valamilyen módon Rajk László is benne lett volna ebben a
bizonyos mozgalomban.
44
Sőt Károlyi Mihály érintettségéről is szólt.
Arra a kérdésre, hogy melyek lehettek a mozgató rugói annak, hogy másodszor is olyan
közelről bonyolódott bele az aktuális politikába, egy kettős válasz adható. Mindkét válasza
benne rejlik a könyvében. Az első válasz az, hogy mélységesen csalódott az ún. népi
demokráciában. Ennek a csalódásának bőségesen hangot is adott. Eleinte örült annak, hogy
befejeződött a világháború, és lehetőség nyílik valami újnak és jobbnak a
megkezdésére.
45
Azonban ez a reménysége nagyon hamarosan keserű csalódásba torkollott.
Személyes élményei csak fokozták ezt a csalódást. Erről így írt: „Földosztó káplánként
42
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 70. o. „Az ítélet. A szovjet törvények értelmében 58.§ 6; 2; 9; 11-ik pontja
értelmében, minden pont 25 év, összesen 100 év! A következő tartalmak voltak benne a magyar kihallgatók által
emlegetett díszítőjelzők szerint. „hazaáruló, imperialista bérenc, népellenes, demokráciaellenes , imperialista
kém, szovjetellenes, összeesküvő, szervezkedő a hatalom megdöntésére.”Uo. 70-71. o. Hozzáfűzés: „Mit is
lehetett volna még mást mondani? Rákosi népirtó zsarnoksága, hitünk szabadsága, a lelkiismeret szabadsága, a
bosszú szülte megtorlások nem jöhettek szóba, mert megtörténhetett volna, hogy beváltják az egyik kihallgató
tiszt fenyegetését: » visszaadjuk a magyaroknak «, és akkor már csak akasztófa következik. Bocsásson meg
mindnyájunknak a jó Isten!” Uo.
43
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 282-283. o. Kisbarnaki Farkas Ferenc [1892-1980] horthysta vezérezredes,
Ausztriában, majd Németországban élt a második világháborút követően. Ezekről a helyekről irányította
többedmagával azt a harcot, amely a kommunista hatalom magyarországi megtörését célozta. 2006. szeptember
15-én Szekeres Imre, akkori MSZP-és honvédelmi miniszter rehabilitálta és visszaadta egykori fokozatát. Ezt
követően liberális történészek, politikusok Gulyás József, Kovács Tamás, Ungváry Krisztián támadták a
döntést, mások viszont Szakály Sándor hadtörténész megvédték őt. A vita jelen pillanatig eldöntetlen.
Kissé ironikusan jegyezném meg, hogy az a sejtésem, hogy ha bizonyíthatóvá válik, hogy Rajk Lászlónak vagy
Károlyi Mihálynak esetleg köze van a Kisbarnaki féle ellenállási mozgalomhoz, akkor könnyen megesne, hogy
azonnal másként vélekednének.
44
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből 282-283. o. Annyi bizonyos, hogy Édesanyánk ennek az információnak a
birtokában levelezett Rajk Lászlónéval, illetve magával a „vörös grófnő”-vel, Károlyi Mihálynéval.
45
Ehhez hozzá tartozott az is, hogy ő a Horthy-korszakot is, annak legfőbb megnyilvánulásait pusztán két dolog
alapján szemlélte. Egyfelől a demokrácia másfelől a szociális kérdések szemszögéből. Egyik oldalról sem volt
megelégedve azzal a rendszerrel sem.
14
emlegettek mindenhol, ahol megfordultam. Amikor azonban Körmend és Mizdó határvonalán
a domboldalban megláttam 1945-ben a füstölgő könyv-és iratmáglyát, megdöbbent az emberi
szív legemberibb része. Csak azért kerültek a domboldalba ezek a történelmi kincsek,
kódexek, enciklopédiák, nagy emberek levelei, Zrínyi levele, hősi múltunk drága kincsei,
mert történetesen a Batthyányi –grófok és – hercegek kastélyában várták a kutatókat, költőket,
vagy történetírókat, hogy általuk elevenedjék meg a régmúltunk egy-egy részlete. És, mert
nem tudtak bosszút állni a gazdán, mert nem várta meg az elhurcolást, hát a kastélyoknak és a
parkok fáinak kellett nekiesni és pusztítani török, tatár módjára.
46
És ezt mind fajtánk béli
magyar testvéreink csinálták. Csak feltört az emberben a vágyódás és kiáltás: mi lesz belőled
hazám, ha ten fiaid keresztre feszítenek? Csak kereste az ember a józanokat és pusztítás láttán
fájó szívűeket. Mi lesz, ha nem összehordjuk a szétdúlt köveket, hanem inkább még jobban
szétszórjuk?! Ismét és ismét előkívánkoztak az emberből az átéltek után: hogyan is kezdődött,
hogyan is kerültem ide? Történelmi előre megérzés vagy végzetes volt az egész? Előre
megérzése annak az időnek, amikor a Nép Atyjának nevezett Valaki még az utolsó
gabonaszemet is összesöprette a termelő padlásán, hogy éhségtől múljanak ki szárnyasok és
négylábúak? Vagy azzal való nem számolás, hogy a múltból mennyi csúnya, piszkos habot
dob ki a hordó, amikor és pöfögve és bugyborékolva tisztul, hogy aztán megszabadulva a bele
nem való anyagtól, tiszta, tüzes, ízes bor maradjon meg?!”
47
A második válasz erre a közvetlen politikai belebonyolódásra ebből a csalódásból következett.
Éspedig az, hogy ez a népi demokráciában történő csalódottság vezette azok közé, akik ezen
a helyzeten változtatni akartak.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található egy iratcsomó, amely
lényegében egy rekonstrukciós kísérlete annak a mozgalomnak, elnevezése Kopjások
amelyben Édesapánk is részt vett.
48
A már említett Berkesi András 1949 nyarán tehát
részben visszamenőleg, részben előretekintve írta meg a mozgalom történetét.
49
A
visszamenőleges történet egészen az evangélikus Gömbös Gyuláig húzódik, aki a mozgalmat
elindította. Az akkori Vezérkari Főnökség II. és V. osztályai a Kis Antant (Csehszlovákia,
Románia és Jugoszlávia ) ellen szervezkedtek. A finn-orosz háború idején magyar katonákat
46
Édesapánk a könyvében a magyar arisztokraták legjobbjai között említi gróf Csáky Mihály szepesi főurat, aki
mellesleg a Felvidéki Magyar Párt vezetője volt. Értetlenségét fejezete ki amiatt, hogy őt és a hozzá hasonló
nemes embereket miért bántotta az új hatalom.
47
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 250. o.
48
ÁBTL 0 13766. Kopjás mozgalom. Ebben Berkesi András: Jelentés.1953. október 22. 1-33.o.
49
Saját elmondása szerint vizsgálati anyagokból, kihallgatási jegyzőkönyvekből illetve bel és külföldi ügynökök
jelentései alapján állította össze a maga anyagát.
15
küldtek megsegítésükre. A SZU elleni háború idején a mozgalom súlypontja rádiós hírszerzés,
vezetők elleni gyilkossági kísérletek, illetve szabotázs [felforgatás, rombolás] , szovjet
katonák meggyilkolásának tervei. 1945 után az egyetlen céljuk „… Magyarország
»felszabadítása« a bolsevizmus alól.”
50
Édesapánk szerepéről a következőket írta a Jelentés: „1948 őszén […] Sikerült még megtudni
a jelszót »Hunyadi Hungária« továbbá Böröcz ev. lelkész / körmendi lakos: / címét, aki a
»postaláda« szerepét töltötte be. A nála leadott híranyagot egy minden héten nála jelentkező
Bicsák Flóra nevű kettős birtokosnak kellett leadni. Bicsák a híranyagot Güssingbe vitte , és
ott adta át Madarásznak. 1948. augusztusában Hadvárit és az általa ismert személyeket,
valamint Böröcz lelkészt őrizetbe vettük. […] Böröcz letartóztatásakor egy rejtjelezett vasúti
menetrendkönyvet találtunk, melyben nevezett részére utasítások voltak. Mivel nem tudta
megfejteni nem hajtotta végre.”
51
Ezután tartóztatták le Balikó Mihályt, és az ő körmendi
sejtjét, továbbá a teljes fegyverraktárukat.[…] Balikó, Böröcz és a fegyveres csoport szovjet
bíróság elé került.”
52
Ugyanebben a dossziéban egy térkép, ezzel a címmel: A Kopjások
salzburgi irodája által irányított kém és fegyveres csoportok 1947-1948. Ebben külön
kiemelve a vidéki hálózat: Körmend : Böröcz, Bicsák Flóra, Balikó Mihály, Hódos Barna, és
a fegyveres csoport.
53
c/
Utólagos teológiai megfontolások a kettős politikai
belebonyolódás kérdéséhez – közvetlen, vagy közvetett
beavatkozások
Az a teológiai kérdés, amely felvetődik a következő: totális diktatúrában az egyes evangélikus
keresztyén illetve az evangélikus egyház közvetlen vagy közvetett módokon belekapcsolódhat-e
politikai eseményekbe azzal a szándékkal, hogy ezeket az eseményeket ténylegesen
50
ÁBTL 0 13766. Kopjás mozgalom. Részlet Berkesi jelentéséből. 9. o.
51
ÁBTL 0 13766. Kopjás mozgalom. Részlet Berkesi jelentéséből. 11. o.
52
Uo.
53
ÁBTL 0 13766. Kopjás mozgalom. A Kopjások salzburgi irodája által irányított kém és fegyveres
csoportok 1947-48. Térkép . 49. o.
16
befolyásolja, segítse vagy támadja esetleg odáig menően, hogy azt az adott rendszert
győzelemre segítse, vagy ellenkezőleg alapvetően megváltoztassa.
Ezt a kérdést a maguk számára csak az evangélikus egyház, illetve az egyes keresztyének
válaszolhatják meg. Ha megnézzük, hogy egy a hatalmat totalitárius módon megragadott világ
ezen a téren milyen segítséget nyújthat ennek a kérdésnek a megválaszolásához, akkor nagyon
leegyszerűsítve a következőket lehet mondani.
Totális diktatúrákban mindig is úgy állt a helyzet, hogy a hatalmon lévők engedték, esetleg
elvárták, hogy a hozzájuk világi vagy egyházi oldalról közvetlenül csatlakozók ezt az
odatartozásukat ki is mutassák. Cserébe, ha mást nem is, de megkapták a „haladó” jelzőt,
illetve bizonyos köreik egyházi vezető pozíciókat. A másik oldalon állókkal viszont mindig az
történt, hogy őket ugyanezek az erők védekezésbe szorították, majd részben vagy egészen
ellehetetlenítették, esetleg mérhetetlen szenvedésekkel, sőt az esetek egy részében halállal
„jutalmazták”.
Ebből a szemszögből Édesapánk kettős közvetlen politikai belebonyolódása két ellentétes
előjelű vonást mutatott fel. Az első esetben, ha rövid időre is, mindössze két hétig ! egy
általa alapvetően félreértett jobboldali diktatúrának nyújtott segítséggel próbált a saját népén
illetve felekezeti hovatartozástól függetlenül az annak kebelén belül élő keresztyénségen
segíteni. A másik esetben kb. egy évig egy baloldali diktatúra ellen lépett fel társaival
együtt, és annak megbuktatására szövetkezett. Arra a kérdésre, hogy az evangélikus teológia
szemszögéből nézve ezek a döntései jó döntések voltak-e a válasz egyértelműen az, hogy sem
totalitárius diktatúrákban sem az ún. demokráciákban a közvetlen belebonyolódások a
politikában nem engedhetők meg.
54
Akár a közvetlen segítés, akár a közvetlen ellenállás,
direkt beavatkozásnak számítanak, és, mint ilyenek, evangélikus keresztyén oldalról
kompetencia-átlépést jelentenek. Arra a kérdésre, hogy akkor mit lehet tenni, a válasz az
egyik oldalon az, hogy mind totális diktatúrákban, mind az ún. demokráciákban meg kell
hirdetni a bármilyen előjelű diktatúra illetve demokrácia hatalmasainak Isten minden ember
számára kötelező törvényét, fel kell szólítani őket annak feltétel nélküli betartására, és
betartatására. A keresztyéneknek pedig plusz feladat az, hogy ezen diktatúrák illetve azoknak
54
Azt a kérdést, hogy mi nevezhető közvetlen belebonyolódásnak szűkebb és szélesebb skálán próbálták, és
próbálják megválaszolni.
17
a bizonyos demokráciáknak bizonyos üzemeltetőit és áldozatait is iskolázott figyelemmel és
szeretettel kísérjék. Ezen a módon a közvetett beavatkozás abszolút jogosultsága is
automatikusan megválaszolódik. Sőt kimondható, hogy a keresztyén a maga puszta létével
ezen közvetett beavatkozásai révén világmozgató erőt képvisel!
55
Az adott esetre emberileg nézve azt lehet mondani, hogy Édesapánk egyfelől nem jól tette,
hogy támogatott egy jobboldali diktatúrát, másfelől nagyon jól tette, hogy részt vett egy
baloldali diktatúra elleni harcban, azonban mind a két politikai közvetlensége határok,
kompetenciák átlépését jelentette. Az első határátlépést az akkori egyházi igazoló bizottság
megértésének köszönhetően jól megúszta. A második határátlépés súlyos következményei az
evangélikus egyház akkori helyzetében, egy egyre fokozódó baloldali diktatúra egyház és
keresztyénellenes programja alapján előre láthatóak voltak. A dolog érdekességéhez tartozik,
hogy az 1948 és 1956, illetve 1958-tól 1987-ig Káldy Zoltán haláláig regnáló egyházi
vezetők és segítőik Böröcz Sándor első közvetlen politikai belebonyolódását a maguk között
életben tartották, és őt erre hivatkozással nem engedték vissza az egyházi szolgálatba. A
másik közvetlen, emberileg nézve hősies, bár reménytelen belebonyolódásáról viszont
egyszerűen nem vettek tudomást. Ennek oka az volt, hogy az említett időszakokban ők
maguk, külső és belső segítőik személyeikben és egyházkormányzásukban még nagyon sok
sztálinista és rákosista vonást mutattak fel. Ezen a háttéren Böröcz Sándornak pláne nem
jutott hely közöttük. Hiszen ők maguk akkoriban teológiailag, egyház-kormányzatilag,
minden megmozdulásukban teljes mértékben összefonódtak egy totális diktatúrával. Az a
tény, hogy ők Édesapánkkal ellentétben nem egy jobb, hanem egy baloldali
diktatúrának nyújtottak segédkezet, csak azok számára jelent alapvető különbséget, akik
egészen napjainkig abban érdekeltek, hogy a kettős mérce igenis maradjon fenn.
55
Luther a maga részéről Isten törvényének minden ember számára történő meghirdetését húzta alá. Ugyanakkor
azt vallotta, hogy evangéliummal nem lehet világot kormányozni, mert ez nem mást jelent, mint farkasok és
bárányok egy akolba terelését. A farkasok örülnek egy ilyen megoldásnak, a bárányok pedig rövidesen kihalnak.
18
III.
A vorkutai évek 1949. április 1955. január
Mivel Böröcz Sándor 1993-ban, majd még négyszer kiadott könyvében, amely végül a Kiáltás
a mélyből címet kapta ez a téma bőségesen előkerül, ezért erről a kérdésről itt mindössze
néhány dolgot mondanék.
56
Az első az, hogy a könyv eredetileg Kiáltás a ködből címmel íródott. Közvetlenül az első
kiadás előtt történt a címváltoztatás, tehát 1993-ban.. Botta István, a könyv gondozója, illetve a
borító készítő Dénes Pál mindketten azon a véleményen voltak, hogy az eredeti cím a
reménytelen kiáltás szava, mert a ködből történő kiáltás annak ellenére hangzik el, hogy a
kiáltó úgy gondolja, hogy úgy sem hallja/hallgatja meg senki. Ennek ellenére mégis kiált. Az új
cím úgy született meg, hogy utaltak az ószövetségi Zsoltárokra, amelyek tele vannak az egyes
ember, vagy közösség mélységből történő kiáltásaival. A mélység a bűn, a kétségbeesés, a
magány, a megromlott egészség, az üldözöttség tényei. Azonban, ellentétben a ködből történő
kiáltással, itt a kiáltó a mélyből fölfelé történő kiáltását azzal a tudattal kockáztatja meg, hogy
azt a legfontosabb Valaki igenis hallja, sőt válaszol a kiáltásra. Az ószövetségi zsoltárokban a
mélyből fölfelé történő kiáltás azzal a kis, földi, és nagy, mennyei reménységgel hangzik, hogy
azt meghallgatást nyer, és a problémák orvoslásra kerülnek. Ezen a háttéren nézve a
címváltoztatást, azt mindenképpen jogosnak kell tartanunk.
A másik megjegyzés az ún. Gulag-irodalomra vonatkozóan az, hogy ennek az irodalomnak a
legkiemelkedőbb, emblematikus képviselője Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin [1918-2008],
1970-ben Nobel díjat kapott orosz író.
57
Ma már Magyarországon is jelentős irodalma van a
témának.
58
Böröcz Sándor könyve ebbe vonalba tartozik bele, és bizonyos részleteiben méltó
társa ezeknek.
A harmadik, utolsó megjegyzés a könyvvel kapcsolatosan. Arra a kérdésre, hogy miért
született a könyv, a szerző kettős választ ad . Egy negatív és egy pozitív választ. A negatív
válasz az, hogy elrettentő példának szánta, a pozitív az, hogy programot kívánt adni. Az ő
56
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 1993. A vorkutai időszakról l. 89-242. o.
57
Alekszandr I.Szolzsenyicin : The Gulag Archipelago. I. II. 1918-1956. Harper&Row. 1973-74.
58
L. többek között Szolzsenyicin magyar fogolytársának, Rózsás Jánosnak a munkásságát.[1926-2012] .Művei
közül l. Keserű ifjúság. Éltető reménység. München 1986; 1987; ; Gulag lexikon. Budapest, 2000. Nagykanizsa
2006. Magánkiadás.
19
saját szavaival: „…hogyan nem szabad népeknek, embereknek egymás mellett élniök, de
hogyan kell szeretni Istent és embert!”
59
Könyve egy másik helyén ugyanezt a negatívumot,
és pozitívumot úgy fogalmazza meg, hogy figyelmeztet arra, hogy az embernek tisztelnie kell
az Isten által húzott földi határokat is, hát még a mennyeieket. A két határ a Krisztus-történést
követően sem úgy szűnik meg, hogy az ember Istenné lesz. Ha mégis letaszítja Istent
trónusáról, ha félrelöki a Krisztusban adott megváltást, akkor „egyfajta öngyilkosságot” követ
el, hiszen szembemenetel a saját legelemibb érdekeivel. „ Ha e világ élni akar és
megmaradni, jöjjenek a harmadik emberek, akik ezt meg tudják érteni, vagy inkább jöjjenek
azok, akik ezt meg tudják mutatni. Ne öljétek meg a prófétákat, ne tapossátok szét a két
kőtáblát…!!”
60
Arra kérdésre, hogy kik ezek a harmadik emberek a válasz az, hogy a
keresztyének. Az első ember megtestesítői: az első emberpár, Ádám és Éva, akik nem akartak
megelégedni a nekik felkínált közvetlen Istenközösséggel, és a kegyelemből éléssel. A
második ember a választott nép Izrael, és annak minden egyes tagja. Ők elfogadták a saját
választottságukat, azonban botránynak és elfogadhatatlannak tartottak, és tartanak ma is egy
megfeszített Messiást. A harmadik ember a keresztyén, az egyház embere, az Isten és
Krisztusközösség letéteményese.
IV.
A szabadulás utáni évek
Erről nagyon röviden, néhány zárógondolattal. Itt egy ellentétes kettősségre kell utalnunk.
Az egyik az, hogy Böröcz Sándor 1989-ig lényegében a megfigyelt, üldözött személyek közé
tartozott. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltár-ában lévő anyagok egyike arról
árulkodik, hogy még 1965-ben is azok közé sorolták, akiknek munkálkodására oda kell
figyelni, akiket ún. alap-nyilvántartásba kell sorolni.
61
Más adatok ugyanezt erősítik meg
62
.
59
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 345. o.
60
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 344. o.
61
ÁBTL V 111882.sz. BM II/4.b. Fehérvári István I. kötet. Ebben Javaslat alapnyilvántartásba sorolásra. Győr
1965. december 1. Itt a következő sorok olvashatók: „1947-ben […] a Kisbarnaki Farkas Ferenc […]
szervezkedésen belül, mint csoportvezető tevékenykedett. Csoportjával együtt hírszerzést folytatott az angol
hírszerző szervek számára. 1948-ban a fenti szervezkedést a szovjet elvtársak felszámolták, tevékenységéért
felelősségre vonták, és 1949. február 24-én Szovjet Katonai bíróság a tevékenységéért 25 –év
szabadságvesztésre ítélte.”
20
Ebben a kategóriában a legfontosabb irat egy kilencoldalas dokumentum, 1966-ból, amely
Böröcz Sándor vadosfai életét térképezte fel, beleértve az emberi kapcsolatait, illetve a vele
kapcsolatos jövőbeli teendőket.
63
Vadosfáról többek között a következőket írták :
„Vadosfa, ahol
Böröcz lakik, evangélikus vallású, alig 200 lakosú kis község. Az ott élő lakosok nagyon
összetartanak, a községben a vallásos ideológia erős, az ott élő emberek tudatában nagyobb
részt még ez a nézet uralkodó. Éppen emiatt is politikailag elég nehéz rájuk hatni. Böröcz ma
is köztiszteletben áll közöttük, és a vallásosság révén jó kapcsolatot tart a lakosokkal. Lelkészi
tevékenységéről azt beszéli, hogy már beigazolódott, hogy alaptalanul tiltották el annak
gyakorlásától, hívták is vissza, de ő nem megy, meg megmutatja, hogy úgy is fog élni. Nyílt
ellenséges tevékenységéről nem tudnak.”
64
Egy másik megjegyzés. „A vadosfai evangélikus
vallású lakosok mindegyikével jó viszonyban van, azok ma is, mint volt lelkészüket tisztelik
Böröczöt
.
65
62
ÁBTL. V 129027/8. Vizsgálati dosszié SZU-tól átvett hadifoglyok. 1955. november 18. A ZS-
ig.Belügyminisztériuum Büntetésvégrehajtási parancsnoksága .24-171-142 Bv.TÜK.. Szigorúan titkos Sorszám:
3. „…azokról az elítéltekről, akiket a Szovjetunió és polgárai ellen a Honvédő háború alatt elkövetett
kegyetlenkedésekben való részvétel miatt, valamint a Szovjetunió elleni kémkedés és más súlyos bűntettekért
ítéltek el és büntetésük letöltése végett 1955. november 18-20-.án átadtak. Az elítéltek büntetésüket a jászberényi
körzeti börtönben töltik.” Ebben 20-as sorszám alatt: Berec Sándor 1913. Borgáta. Vas m. Elítélve 1949. február
24-én 25 évre. Ezt az anyagot a belügyminiszter, annak helyettese, BM X. Osztály Vezetője; Bv.
Parancsnokság kapták meg;
ÁBTL 0-14847/1 Fasiszta pártok és polgári pártok tagjai. BM Győr-Sopron megyei Rendőr főkapitányság
Politikai Nyomozó Osztály VII. alosztálya. Bizonyos K nyilvántartásba vett személyek, 39 fő, közöttük: „19.
Böröcz Sándor Borgáta, 1913. Tóth Lidia, segédmunkás, angol hírszerző, büntetett, répcelaki szénsavgyár:/
Vadosfa Fő utca 13; 1960.
ÁBTL V 111882.sz. BM II/4.b. Fehérvári István I. kötet. Ebben Javaslat alapnyilvántartásba sorolásra. Győr
1965. december 1. Itt a következő sorok olvashatók: „1947-ben […] a Kisbarnaki Farkas Ferenc […]
szervezkedésen belül, mint csoportvezető tevékenykedett. Csoportjával együtt hírszerzést folytatott az angol
hírszerző szervek számára. 1948-ban a fenti szervezkedést a szovjet elvtársak felszámolták, tevékenységéért
felelősségre vonták, és 1949. február 24-én Szovjet Katonai bíróság a tevékenységéért 25 –év
szabadságvesztésre ítélte.”
ÁBTL V-149 302/2. SZU-ban elítélt hadifoglyok ítéleteinek felülvizsgálata 1966. november 25. Igazságügyi
minisztérium Katonai Főosztálya.
63
ÁBTL V-149 302/2. SZU-ban elítélt hadifoglyok ítéleteinek felülvizsgálata. 1966. november 25.
Igazságügyi minisztérium Katonai Főosztálya.
64
ÁBTL V-149 302/2. SZU-ban elítélt hadifoglyok ítéleteinek felülvizsgálata. 164. illt. 2. o.
65
ÁBTL V-149 302/2. SZU-ban elítélt hadifoglyok ítéleteinek felülvizsgálata. 165. illt. 3. o. Ezt követően
feltérképezték Böröcz Sándor ún. legközvetlenebb „bizalmi” kapcsolatait. Sümeghy József lelkész és felesége,
továbbá Rosta Dénes és felesége kerültek említésre, éspedig azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megpróbálják
őket Böröcz Sándortól elszigetelni. Ez részben sikerült is. A dologban az volt az egyetlen pozitívum, hogy úgy
tűnt, hogy Édesapánk szinte észre sem vette, hogy mi történik körülötte, a maga részéről továbbra is ugyanúgy
barátkozott a lelkészékkel is, és Rosta Dénest is mindvégig barátjának tekintette. A pártállami nyomás
különböző mértékben, de több vadosfai ember életében különféle szinteken jelen volt, többek között szeretett
21
1993 után ez a helyzet változott meg alapvetően. Kiadták a könyvét, felfedezték nem csak
evangélikus, hanem világi körök is. Kis túlzással öt világrész magyarjai vallották magukénak,
egyháza nem csak visszafogadta, de elárasztotta megértésével és szeretetével.
66
Édesapánk
úszott az örömben. Soha annyi pozitív visszajelzést nem kapott, mint élete utolsó tizenhárom
évében. Közel száz gyülekezetben fordult meg. Napi postája megnövekedett, hazai és külföldi
ismerősök, volt fogolytársak és ismeretlenek keresték meg ilyen módon, látogatták meg,
biztosították tiszteletükről. Szülőfaluja, Borgáta is felfedezte. Élete utolsó évei egyértelmű
elismerésben teltek. Legnagyobb bánata az volt, hogy Édesanyánk nem érte meg ezt a
felemeltetését.
67
Ennek a felemeltetésnek az lett az egyetlen negatív hordaléka, hogy az 1977-
ben megírt könyvén már semmit nem változtatott, így az bizonyos mértékig torzó maradt. Az
is igaz, hogy még ebben a torzságában is nagyon is hitelesen mutatja meg egy emberi pap
valóságos képét. Az ember-pap jelző Édesapánkkal kapcsolatosan nem csak a már említett
történetben, hanem egy Vorkután megismert költő-barátjától ragadt rá, aki minden levelét
„egyetlen emberi papom” üdvözléssel kezdte.
68
A kifejezés mögött egyszerre van elismerés,
ugyanakkor felvillan valami hiányérzet is.
Ma nem csak azért vagyunk itt, hogy emlékezzünk, hanem azért is, hogy életének, illetve
könyvének hiányosságait kissé pótoljuk. Előadásom utolsó mondatai legyenek Édesapánk
könyve első befejezésének zárómondatai: „Mindössze ötévi szolgálat állt mögöttem, amikor
szeretett fajtám és népem iránti aggódó szeretet, jövőféltés, hitféltés és nemzetféltés elvitt a
leírt útra. Isten legyen áldott, hogy engemet választott ki pásztorul a szétszórt nyáj számára, a
föld legfölsőbb részén való szolgálatra, hogy azt is elmondhassam: megtanultam, mit jelent a
bibliai igazság . A pásztor sorsa a nyáj sorsa lett. Isten bocsássa meg bűnömet és legyen áldott
a neve, hogy mindezeket megírhattam. Ha lesz majd kor, amelyik megtalálja ezt az írást,
keresztapámat, Horváth Imrét, akinek korai halálában ezeknek a dolgoknak mindenképpen szerepük volt.
Bizonyos személyeknél „sikeres” lett ez a nyomásgyakorlás, ennek következményei nem csak az érintett
személyek, hanem az egész faluközösség, illetve az annak kebelén belül működő gyülekezetben is érezhetővé
váltak. Vadosfa egyébként már az 50-es években áldozatul esett a mesterségesen is szított szegény paraszt/kulák
ellentétnek.
66
Vadosfán és a hozzátartozó falvakban, sőt szülőfalujában Borgátán most ellentétes irányba fordultak a dolgok,
és a legteljesebb elismerés kezdte övezni személyét.
67
Édesanyánk, Szentgyörgyi Horváth Ida szenvedései külön előadást igényelnének. A Rákosi korszakban több,
mint nyolc évig egyedül maradni, kulák listára helyezés, fizikai, szellemi, lelki bántalmazás, megaláztatások,
illetve kevés, de annál drágább együttérzés. Ez volt az élete. Édesapánk szabadulását követően a családunk
megtartásáért folytatott küzdelem nagyobbik része is az ő vállára nehezült.
68
Ez a barátja, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában talált anyagok szerint még Vorkután
beszervezésre került, jelentéstételre kötelezett személyként. Hála Istennek, Édesapánk ezt soha nem tudta meg.
A Vorkután írt költeményeit, melyek közül több szerepel a könyvében, Édesapánk a fejében hozta haza, majd
lemásolta és elküldte őket a barátjának.
22
fogadja el kételkedés nélkül, hogy mindezt Isten cselekedte velem. Ő tartott meg! Tudom
kiben hittem!”
69
69
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. 358. o.
Elfelejtett jelszó?
Böröcz Sándor - megemlékezés.pdf
—
PDF document,
194Kb
Kiadványaink
