Artikuláris gyülekezetek találkozója
Négy, a nyugati határhoz közeli gyülekezetet, Nemescsót, Nemeskért, Vadosfát és
Celldömölköt különös szál fűzi össze: az 1681-es soproni országgyűlés megyénként két-két
településen engedélyezte az evangélikusoknak, hogy ott istentiszteletet tartsanak- ezeket
hívjuk artikuláris gyülekezeteknek. Mintegy száz évig messze falvakból is ide jártak az
evangélikusok vasárnaponként. Ebben a felsorolásban szerepelt a fenti négy gyülekezet is.
A reformáció 500 éves évfordulója kapcsán a nemescsói gyülekezet lelkésze, Kalincsák
Balázs álmodott meg olyan programsorozatot, amelyben a négy gyülekezet meglátogatja
egymást, együtt hallgatja Isten Igéjét és megismerik egymást.
Az álmot sikerült valósággá tenni: a „Hidak a reformáció évszázadai fölött” című sorozat az
első találkozója történt meg most Virágvasárnap a nemeskéri templomban. A kicsiny
gyülekezet nagy örömmel várta a mintegy 150 fős vendégsereget. A délelőtti úrvacsorás
istentiszteleten a celldömölki gyülekezet lelkésze, Rác Dénes szolgált igehirdetéssel, de
mind a négy gyülekezet lelkésze részt vett a liturgiában. Istentisztelet után a gyülekezetek
lelkészei szóltak pár szót, elhangzottak a hirdetések, majd a nemeskéri gyülekezet helyettes
lelkésze, Hegedűs Attila mutatta be néhány mondatban a gyülekezet múltját, különleges
templomát, illetve jelenét és álmait.
A délelőtti programot ebéd követte a Faluházban, itt volt idő beszélgetni, ismerkedni, kissé
felmelegedni- hiszen a templom ilyenkor még jóval hűvösebb, mint a kinti levegő. Fél
kettőkor kezdődött a délutáni program: a falu énekkara énekelt pár éneket- ez az énekkar
az ökumené szép helyi példája: mind evangélikus, mind katolikus asszonyok vannak benne,
és régi hagyomány, hogy például Szenteste mindkét templomban énekelnek. Nagy öröm,
volt, hogy lelkesen vállalták a fellépést ezen az alkalmon is, hiszen az artikuláris korszakra
való emlékezés lényege nem a sérelmek felhánytorgatása, hanem a hálaadás.
A nap zárópontja a kórus éneke után a MEVISZ Bárka csoport passiójátéka volt, egészséges
és kerekesszékes fiatalok előadásában. Valóban lélegzet-elállító, ahogyan a kerekesszékesek
az egészséges fiatalok segítségével legyőzik a testi, beszédbeli akadályokat, hogy eljátsszák,
miként élik meg Jézus utolsó földi napjainak és feltámadásának történetét. A gyülekezet,
ahol tudott, velük énekelt, és többen a könnyekig megindultak a passiótörténet egyik-másik
pontjánál.
Meghatottan és hálásan búcsúztunk el egymástól. Éreztük, hogy ez jó kezdet volt: már
ismerősökként tudunk találkozni legközelebb szeptember utolsó vasárnapján Mihácsi Lajos
lelkész meghívására a vadosfai templomban.
Hegedűs Attila