Nemeskér4

Artikuláris gyülekezetek találkozója 

Négy,  a  nyugati  határhoz  közeli  gyülekezetet,  Nemescsót,  Nemeskért,  Vadosfát  és 
Celldömölköt különös szál fűzi össze: az 1681-es soproni országgyűlés megyénként két-két 
településen  engedélyezte  az  evangélikusoknak,  hogy  ott  istentiszteletet  tartsanak-  ezeket 
hívjuk  artikuláris  gyülekezeteknek.  Mintegy  száz  évig  messze  falvakból  is  ide  jártak  az 
evangélikusok vasárnaponként. Ebben a felsorolásban szerepelt a fenti négy gyülekezet is. 

A  reformáció  500  éves  évfordulója  kapcsán  a  nemescsói  gyülekezet  lelkésze,  Kalincsák 
Balázs  álmodott  meg  olyan  programsorozatot,  amelyben  a  négy  gyülekezet  meglátogatja 
egymást, együtt hallgatja Isten Igéjét és megismerik egymást.  

Az álmot sikerült valósággá tenni: a „Hidak a reformáció évszázadai fölött” című sorozat az 
első  találkozója  történt  meg  most  Virágvasárnap  a  nemeskéri  templomban.    A  kicsiny 
gyülekezet  nagy  örömmel  várta  a  mintegy  150  fős  vendégsereget.  A  délelőtti  úrvacsorás 
istentiszteleten  a  celldömölki  gyülekezet  lelkésze,  Rác  Dénes  szolgált  igehirdetéssel,  de 
mind a négy gyülekezet lelkésze részt vett a liturgiában. Istentisztelet után a gyülekezetek 
lelkészei szóltak pár szót, elhangzottak a hirdetések, majd a nemeskéri gyülekezet helyettes 
lelkésze,  Hegedűs  Attila  mutatta  be  néhány  mondatban  a  gyülekezet  múltját,  különleges 
templomát, illetve jelenét és álmait. 

A délelőtti programot ebéd követte a Faluházban, itt volt idő beszélgetni, ismerkedni, kissé 
felmelegedni-  hiszen  a  templom    ilyenkor  még  jóval  hűvösebb,  mint  a  kinti  levegő.  Fél 
kettőkor kezdődött a délutáni program: a falu énekkara énekelt pár éneket- ez az énekkar 
az ökumené szép helyi példája: mind evangélikus, mind katolikus asszonyok vannak benne, 
és  régi  hagyomány,  hogy  például  Szenteste  mindkét  templomban  énekelnek.  Nagy  öröm, 
volt, hogy  lelkesen vállalták a fellépést ezen az alkalmon is, hiszen az artikuláris korszakra 
való emlékezés lényege nem a sérelmek felhánytorgatása, hanem a hálaadás. 

A nap zárópontja a kórus éneke után a MEVISZ Bárka csoport passiójátéka volt, egészséges 
és kerekesszékes fiatalok előadásában. Valóban lélegzet-elállító, ahogyan a kerekesszékesek 
az egészséges fiatalok segítségével legyőzik a testi, beszédbeli akadályokat, hogy eljátsszák, 
miként  élik  meg  Jézus  utolsó  földi  napjainak  és  feltámadásának  történetét.  A  gyülekezet, 
ahol tudott, velük énekelt, és többen a könnyekig megindultak a passiótörténet egyik-másik 
pontjánál. 

Meghatottan  és  hálásan  búcsúztunk  el  egymástól.  Éreztük,  hogy  ez  jó  kezdet  volt:  már 
ismerősökként tudunk találkozni legközelebb szeptember utolsó vasárnapján Mihácsi Lajos 
lelkész meghívására a vadosfai templomban. 

Hegedűs Attila