Bankszámlaszámaink

Rajka és Vidéke Takarékszövetkezet: 

Vadosfa

    59500186-11094690

Gyóró

    59500186-11096609

Kisfalud

    59500186-11096582

Magyarkeresztúr

    59500186-11095952

Mihályi

     59500186-11095608

 Potyond

     59500186-11095615

Zsebeháza

    59500186-11096599

Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Gyülekezetünk története

Gyülekezetünk története, lelkészei és felügyelői, tisztségviselői...

 

Vadosfa - ev. templom 

A Vadosfai Evangélikus Gyülekezet rövid története

 
Vadosfa a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület egyik legkorábban keletkezett egyházközsége. Kezdetben nagyon kevés lélekből állhatott. Sajnos egyházközségünk eredetét az adatok hiányában kellő pontossággal meghatározni nem lehet. Van ugyan levéltárunkban egy irat, amelyből kiderül, hogy Vadosfán már a XVI. század közepe táján az evangélium szerinti hitvallók egy egészen rendezett egyházközséget képeztek, de ezen iratnak alig-alig lehet mindenben hitelt adni, mert mellette semmi más feljegyzés nem bizonyítja ezt. Ezen irat szerint ugyanis az evangélikusoknak legelső templomuk távol a falutól állt az un. Andorban. Ezt a templomot, miután már falai egyre roskadoztak, bizonyos gróf Turufa Rudolf protestáns nemes úr lebontatta, a nyert anyagot Vadosfára hordatta, s ebből 1614-ben saját költségen egy új templomot építtetett. Amikor a templom teljesen elkészült, gróf Turufa Rudolf az akkori Böcskei György nevezetű lelkésznek 60, káplánjának 40, a tanítónak 20 ezüst forintot ajándékozott, a község elöljárói között pedig - méltányolva fáradozásukat - 100 ezüstöt osztott ki.

Ettől az időtől fogva, - noha Vadosfa azon artikuláris egyházak közé tartozott, amelyeknek szabad és nyilvános vallásgyakorlata az 1681. évi soproni országgyűlés 26. szakaszában biztosíttatott – mégis majd 100 éven át nem vezetett sem jegyzőkönyvet sem anyakönyvet. Egyik régi anyakönyvnek első lapján is ismeretlen kéz által csak annyi lett megörökítve: “...az ágostai hitvallás szerint való vadosfai artic. eklesiában a predikatori szent tisztben szolgálnak ím ezek az tiszteletes atyák: Varju Ádám, Áts Mihály. Jugovich Ádám, Büki Ferencz és még egyebek...“ Büki Ferencz 1717-ben jöhetett Vadosfára Farádról, ahonnan valószínűleg üldözői elől kellett menekülnie. Ez időre esik ugyanis, amikor Vág, Edve, Vásárosfalu, Beled, Vicza, Mihályi, Kisfalud, Tót-Keresztúr, Némethi, Potyond, Farád, Jobbaháza, Szil-Sárkány, Pásztori, Rábapordány, Bodonhely, Szt.-András, Sobor, Egyed sopronmegyei, Répczelak, Csánig vasmegyei községeket megfosztották templomaiktól, és még a magán istentisztelet gyakorlásától is eltiltották őket, és arra lettek utalva, hogy Vadosfára zarándokoljanak vallási vigasztalásért. A gyülekezetnek abban az időben a hitéhez tántoríthatatlanul ragaszkodó, gazdag nemes úr – Telekesi Török István volt a patrónusa. Ő Egyed és a szomszédos községek nagy kiterjedésű határainak birtokosa volt, aki mindenben segítségére sietett az evangélikusságnak.

1724-ben Büky Ferencz meghívást kap a sömjéni gyülekezetbe, de még ez év áprilisában átveszi a szolgálatot a gyülekezet élén Vázsonyi Márton, Telekesi Török István udvari papja. Ekkor már a tóközi hívek, valamint Himod és Hövely községek evangélikus lakosai is Vadosfára jöttek istentiszteletre. Vázsonyi Márton először is a rozzant állapotban lévő paplakot építtette újra, a tanítólakot pedig kijavíttatta. E célra az építőanyagot jórészt a hívek maguk adták és hordták össze, és a mesteremberek is többnyire fizetés nélkül végezték munkáikat. Már 1724-ben megkezdte a gyűjtést egy új templom építésére is. A templom építése azonban csak 1732-ben vehette kezdetét, 1734-ben Szt.-Márton napján lett felszentelve, két év múlva pedig körülvették kőkerítéssel.

A megüresedett lelkészi állást a hívek meghívására 1737 május 20.-án Fábri Gergely foglalta el. Ő rendezte a gyülekezet anyagi ügyeit Radó László felügyelő segítségével. A hívek lelki életét gazdagította hétköznapi tanulságos magyarázatokkal szemléltetett igehirdetéseivel. A gyermekek nevelésének is új lendületet adott azáltal, hogy a gyermekek iskoláztatását szigorúan elrendelte s nem csak maga felügyelt a tanításra, de az egyházi elöljáróknak is kötelességévé tette, hogy időközönként betekintsenek az iskolába. Fábri Gergelyt az egyházkerület püspökévé választotta. 1753-ban azonban, az ún. “vadosfai vallási zavargás” következményeként, le kellett mondania hivataláról. Ez alkalommal ugyanis - 1751 augusztus 20.-án - az evangélikus hívek kapákkal, villákkal felfegyverkezve várták a mihályi katolikusokat, akik a Vadosfán épült kápolnájukat felszentelendő közeledtek Vadosfához. Az evangélikusok tettét igazolta az a rémhír is, miszerint a katolikusok ez alkalommal a vadosfai evangélikus templomot is magukévá kívánják tenni. Templomukat védelmezendő bocsátkoztak tehát az evangélikus hívek tettleges összetűzésbe a katolikusokkal. Fábri Gergely azonban nemhogy nem vállalt részt ebben, hanem még inkább csitította a felzaklatott híveit. Ennek ellenére eltávolították vadosfai hivatalából, és a németkeresztúri várbörtönbe szállították. Vásonyi Máté végzi helyette a szolgálatokat a következő egy évben. A gyülekezet büntetése sem maradt el, a vallásgyakorlatot ugyan nem tiltották meg, de azt igen, hogy augusztus 20-án kinyissák az evangélikusok a templomukat.

Fábri Gergely utódaként a gyülekezet Kutsera Mártont hívta meg lelkészéül Nemes-Dömölkről. Az ő javaslatára szerezték be a templomba az első orgonát. Az ő idejében - 1783. szeptember 11-én - vitték el erőszakkal a világi hatóságok által támogatott katolikusok az evangélikus templomból az öreg harangot, miután a kisebb harangot már 1751-ben a büntetés részeként át kellet adni. A harangok mindaddig egy fából épített állványon függtek, amely már szétesőben volt. Ezért Kutsera Márton engedélyt kért a megyei hatóságoktól, hogy tornyot építhessen a gyülekezet a templomához, amely eddig torony nélkül állt. Az engedélyt megadták, a torony 1785-ben épült fel. Az ő idejében önállósult Farád és Szilsárkány.

Kutsera Mártont halála után 1785 október 17-én Berzsenyi Lajos követte a lelkészi szolgálatban. Neki köszönhető, hogy 1786-ban a templomtetőt egészen felújították, 1788-ban a tornyot három öllel megmagasították, 1789-ben harangot szerzett a toronyba, és ebben az évben építettek új iskolát a templom mellé. 1798-ban új tanítólakást építtetett. 1805-06-ban Beleden pedig imaház épült.

Berzsenyi Lajos korai halála után néhány hónapig az addigi segédlelkész, Szabó István végezte a gyülekezet vezetésének feladatait, mint adminisztrátor, amíg a gyülekezet a megválasztott lelkész, Gödör György meg nem érkezett. Az új lelkész elsődleges feladatának a hívek erkölcsi életének megtisztítását tartotta. De rendszeretetét mutatja, hogy az anyakönyvek és jegyzőkönyvek pontos vezetését is fontosnak tartotta. A gyülekezet anyagi helyzetét igyekezett megszilárdítani. 1816-ban új parókiát építtetett és két harangot vettek. 1821-ben újjáépíttette a parókiával szomszédos tanítólakást, 1822-ben sor került a templom tetejének újra zsindelyezésére, tanítólak és iskola épül. Gödör György idejében volt az első összeszámlálás, melyből kiderül, hogy a gyülekezet akkori területén 3570 evangélikus élt.

1826. április 10-én bekövetkezett halála után Gödör Györgyöt Horváth János követte a lelkészi szolgálatban. Az ő idejében hozták rendbe a templom belsejét első ízben 1827-ben, majd 1834-ben, valamint az omladozó kőkerítést. Ő kérvényezte, hogy szüntessék meg a rendeletet, miszerint az evangélikus templomnak az 1751. évi zavargások miatt zárva kell lenni. 1830-ban meg is érkezett a királyi leirat, miszerint István király napjának ünneplésére és a templom szabad használatára az engedélyt megadták. 1834-ben, Márton napján ünnepelte a gyülekezet temploma fennállásának száz éves évfordulóját. 1835-ben ismét javításokra került sor a templomban és a tornyon. 1840-ben a paplak és a tanítólak körül téglakerítés épült. 1866-ban egy alapot hoznak létre, hogy új oltárt készíttethessenek a templomba. 1878-ban új orgona került a templomba, valamint a megrepedt kisebb harang helyett is újat öntettek. Ebben az évben Bakó Ferencz gyórói ispán négy ezüstözött gyertyatartót adományozott az oltárra. 1880-ban az omladozó kőkerítés helyett vaskorlátot állítottak a templom köré.

Horváth János több mint fél évszázados szolgálata után lemondott lelkészi hivataláról. Ekkor a gyülekezet Laucsek Jónás lébényi lelkész hívta meg, aki 1880. december 5-én foglalta el hivatalát Vadosfán. az ő idejében - 1881-ben - templomépítési alapot hoztak létre, mivel a régi templom fennállásának 150 éve alatt igen rossz állapotba került. Addig is, míg a pénz össze nem gyűlik, igyekeztek a szükséges javításokat elvégezni. Így 1884-ben új sekrestye épült, és elkészült az új oltár is. 1885-ben új tanító- és káplánlakás épült. 1886-ban a gyámintézet segélyezésére templomi gyűjtőládákat szereztek be. 1888-ban, reformáció ünnepén határozta el a közgyűlés, hogy az új oltárt új szent edényekkel és terítőkkel fogják felszerelni. Ezt adakozásból meg is valósították, melyben a gyülekezet felügyelője, Ajkay Dániel jelentős pénzadománnyal járt elöl. Az oltárképet is - rámával együtt - a nemes Ajkay család adományozta a gyülekezetnek. 1895-ben a templom, az egyházi épületek, és a kerítések rendbehozatalára kerül sor. Ebben az időben már kisebb volt a gyülekezet területe, mivel több faluban is imaházat, istentiszteleti helyet alakítottak ki. A vadosfai anyagyülekezethez ekkor Potyond, Mihályi, Tót-Keresztúr, Kisfalud, Zsebeháza leánygyülekezete, valamint Gyóró és Kapuvár fiókgyülekezete tartozott.

Elsőként Potyond szerveződött leánygyülekezetté. Tornyos imaháza 1872-ben épült, a toronyban két haranggal.

A Mihályi leánygyülekezet 1843-ban alakult. A községi pásztorlakást vették meg iskolahelyiségnek, melyet 1844-ben átalakítottak, 1853-ban megnagyobbítottak. 1863-ban építettek új iskolát, melyet imaháznak is használtak. A tanítólakás 1877-ben épült. A tanító kertje végében állt egy harangláb két haranggal, a nagyobbikat 1846-ban, a kisebbiket 1847-ben önttették.

Tót-Keresztúr valamikor önálló gyülekezet volt, az üldöztetések során azonban megfosztották önállóságától, és a vadosfai artikuláris gyülekezethez csatolták. 1852-ben alakult leánygyülekezetté, de az iskolát, a tanítólakást és a tornyot, melyben két harang volt, már 1849-50-ben felépítették. 1865-ben új tanítólakást és iskolát építettek, mert a korábbi leégett. 1892-ben közadakozásból harmóniumot szereztek be.

A Kisfaludi leánygyülekezet 1860-ban alakult. 1892-ben építettek új tanítólakást és iskolát. 1848-ban épült magányosan álló tornya, melyben két harang volt.

Zsebeháza leánygyülekezet voltát 1868-ban nyerte el. Míg 1871 még csak egy magánház szolgált a tanító lakásául és iskolául, 1873-ban iskolát építettek. Még 1847-ben megépült a torony, melynek harangjai közösek a katolikusokkal. 1889-ben egy tűzvész alkalmával a falu nagy része elpusztult, így a tanítólakás is, és bár többen súlyos károkat szenvedtek, mégis a tanítólakás újjáépítése volt a falu első feladata.

Gyóró községről már a legrégebbi iratokban is találhatók feljegyzések, ebből következtethetünk arra, hogy itt már az anyagyülekezet fennállása óta voltak evangélikusok. Kezdetben csak arra törekedtek, hogy az anyagyülekezettel való szoros kapcsolatot fenntartsák, de azzal, hogy iskolát és tanítólakást építettek Laucsek Jónás lelkészi szolgálata idején, lépéseket tettek arra, hogy ők is leánygyülekezetté alakuljanak.

Laucsek Jónás szolgálata idején az anyagyülekezetben a templomépítési alap folyamatosan gyarapodott. Súlyos betegsége miatt azonban 1905-ben kénytelen volt lemondani hivataláról, utódjává fiát, László Miklóst választotta meg a gyülekezet. Az ő idejében született a határozat, hogy az új templomot a reformáció 400 éves évfordulójára építsék fel. Ám 1911-ben a templom életveszélyes állapotba került - az északi fal teljes hosszában végigrepedt, a tető leszakadással fenyegetett -, így a szakértői vizsgálat után július 30-án tartott közgyűlésen a gyülekezet elhatározta, hogy a torony kivételével az egész templomot lebontja, és újat épít. Az építkezés vezetésével egy bizottságot bíztak meg, amely október 1-én tartott ülésén elhatározta, hogy mellőzve a nyilvános pályázatot két ismert építőt: Vogel József mérnököt és Müller Ede vállalkozót kéri fel a tervek elkészítésére; továbbá elhatározták, hogy a tornyot is újjáépíttetik. A gyülekezet Vogel József terveit fogadta el kis módosítással, majd miután többektől árajánlatot kért, Káldy Mihály győri építési vállalkozót bízta meg a tervek kivitelezésével. Erről 1912. február 25-i közgyűlésen döntött a gyülekezet. Ugyancsak ekkor határozták el, hogy a régi “öreg harangot” becserélik, és egy harmadik nagy harangra pedig gyűjtést indítottak. Mivel a harangra már a vadosfai hívek összeadták a szükséges anyagi fedezetet, a többi falu pedig nem akart lemaradni az adakozásban, így a filiákban egy új orgona költségeire szerveztek gyűjtést. Ezekből az adományokból vásárolt meg a gyülekezet a Seltenhofer cégtől egy 595 kg-os harangot, és egy Angster orgonát. A templomba új szószék és padok készültek. Az építkezést 1912. február 28-án kezdték meg és október 10-én fejezték be. Felszentelésére november 10-én került sor.

1918-ban Böjtös László lett a gyülekezet lelkésze. 1938-ban a mihályi iskola mellé tornyot építtetett, valamint Kisfaludon megépült az imaház. 1951-ben pedig Zsebeházán építettek templomot.

A II. világháború után nagy vesztesége volt a vadosfai gyülekezetnek iskolái államosítása, tanítói egyházi szolgálatból való kivonása. Magyarkeresztúron még néhány évig volt diakonissza jelöltek (Magassy Vilma, Nagyfalusi Olga) végeztek gyülekezeti munkát az ifjúság között, ám a többi szolgálat mind a lelkészre hárult.

1953 tavaszán Böjtös László nyugalomba vonult, Sümeghy József váltotta a lelkészi szolgálatban. Az iskolai hitoktatásban segédlelkészek álltak rendelkezésére 1975-ig, amikor a csökkent gyermeklétszám miatt megszűnt a segédlelkészi szolgálat a vadosfai gyülekezetben. 1963-ban az LVSZ nagygyűlés alkalmával Dr. Bruno Muetzelfeldt, az LVSZ segédalosztályának igazgatója és Dr. Schmiedt - Clausen, az LVSZ főtitkára látogatta meg a magyarkeresztúri leánygyülekezetet. 1966-ban épült fel a magyarkeresztúri templom. 1970-ben új parókia épült Vadosfán a már 160 éves régi helyén. A potyondi leánygyülekezet államosított, ám nem használt tornyos iskoláját 1964-ben visszakapta, és templommá alakította. Ám az épületet rossz állapota miatt le kellett bontani, a megmaradt torony mellett 1978-ban készült el az új épület. 1979-ben a kisfaludi tornyot renoválták. 1981-ben vadosfai templom fennállásának 50 éves évfordulójára készülve sor került az épület belső renoválására és festésére. 1989-ben a mihályi templom felújítására került sor. Végül 1997-ben elkészül a kisfaludi templom a régi toronyhoz kapcsolódóan.

Sümeghy József nyugalomba vonulása után lelkész házaspárt küldött ki Szebik Imre püspök úr a Vadosfai Gyülekezet szolgálatára 1997 szeptemberétől: Rác Dénest és feleségét, Rác Dénesnét, akik ekkor tették le lelkészvizsgájukat a két éves segédlelkészi időszak után. A fiatal lelkészházaspár beiktatására egy évvel később került sor ünnepélyes keretek között. 1998-ban a magyarkeresztúri gyülekezet elvégzi templomának külső felújítását közadakozásból. A vadosfai templom tetőzetének rossz állapotát látva a gyülekezet elhatározta, hogy lecserélik a templom cserepezését. 2000-ben gyülekezeti adakozásból, külföldi és közegyházi támogatásból sikerült is megvalósítani ezt a nagy munkát. Mindemellett ugyan ebben az esztendőben sor kerülhetett a templom csillárjai, valamint az orgona felújítására és villamosítására. Szintén 2000-ben a magyarkeresztúri gyülekezet a templom belső festését is elvégzik közadakozásból. 2002-ben Mihályiban a templom mellett álló omladozó tanítólakást újította fel a gyülekezet a “Széchenyi-Tev” keretein belül, és lett modern épületté. 2003-ban Zsebeházán kárpótlási pénzből sor kerülhetett a zsebeházi templom teljes külső és belső felújítására. A lehetőségeket állami pályázattal is sikerült megerősíteni. Ugyan ebben az esztendőben Gyóróban került sor állami pályázat keretén belül az istentiszteleti helyként használt iskola, valamint a vele egybeépült tanítólakás nyílászáróinak cseréjére. 2006-ban pedig a gyülekezet adakozásából és kevés külső segítséggel Magyarkeresztúron lecserélték a templom régi cserepezését.

Tervekben szerepel a kisfaludi, valamint a potyondi templom tornyainak szigetelése a 2007-es esztendőben. A későbbiek során szeretnénk a gyórói és magyarkeresztúri tanítólakást tatarozni. Legnagyobb tervünket azonban már régóta szövögetjük. A gyülekezet már 2003-ban összeállított 1,5 millió forintért egy állami pályázati anyagot pontos kiviteli tervekkel a vadosfai templom felújítására. 2003-ban a SAPHARD pályázatot forráshiányra való hivatkozással elutasították. Reménységünk, hogy lehetősége lesz majd a gyülekezetnek pályázat útján – az előre összeállított anyaggal – a vadosfai templomot 100 éves fennállására felújítani.

 

Mihályi, Kisfalud, Vadosfa történetéről

Történeti kapcsolatok Mihályi, Kisfalud és Vadosfa között

Írta: Sümeghy József

 

Kisalföldünk közepén, a Rábaköz tele van történelmi emlékkel. Ásatások avar kori és honfoglalás kori emlékeket hoznak felszínre. Mihályi, Kisfalud és Vadosfa környéke is tele van régmúlt idők történelmi emlékeivel. Mindhárom községben feltehetőleg honfoglalás korából való magyar fajú családok élnek. Ha az évszázadok folyamán került is ide idegen, főként német, horvát, szláv eredetű csoport, azok beleolvadtak a magyarságba.

Mihályi környékén a „Tölösön” legutóbb végzett ásatás szerint is avar kori, illetve honfoglalás kori sírok vannak. Kisfalud – régi nevén Kázmér – is ősi magyar, Árpád-kori település. Gyümölcstermő vidék lehetett, mert régi írások és emlékek, elégett községi bélyegző „gyimelcses” jelzővel emlegetik.

Vadosfától keletre, alig 1 km-re avar kori emlékek kerülnek elő egy kavicsbányából. Az eddig talált emlékek kovácsműhelyre, malomra engednek következtetni. Avar kori edénydarabok és szabja is bizonyítja, hogy már 896 előtt lakott település lehetett itt. A honfoglalás kori magyarság jelenlétére utal Vadosfa keleti szélén a község legmagasabb pontjának „dombszer” elnevezése, ahol őseink gyűléseiket tarthatták. 800 – 1000 évvel ezelőtt a táj földrajzi képe is más lehetett. Vadosfa közelében dél – délnyugat felől folyó kanyargott, és északkeleti irányba folyt. Néhány száz éves írások szerint a község határában malom is volt ezen a folyón, aminek talán Linkó lehetett a neve. A folyó medre ma is jól látható és követhető. A tájat egyébként hatalmas erdő borította. A soproni múzeumban látható egy 1700-as évek elejéről való térkép, amely szerint a községeket keskeny gyűrűként vették körül a szántóföldek, a tájat teljesen erdő borította. A mihályi „Tölös”=tölgyes név is világosan erre utal. Vadosfa neve is erre mutathat. Néhány évtizeddel ezelőtt a falu neve még Vadasfa volt. Régi hagyomány szerint Mátyás királynak volt itt vadászterület, és a község helyén hatalmas „vadasfa”, alacsony, vastag ágú fa állott, amelyre az elejtett vadakat, szarvasokat, őzeket, vaddisznókat aggatták fel a vadászatokon. Ennek emlékét őrzi a sajnos elveszett Vadosfa községi pecsét is, amely alacsony, széles „vadasfát” ábrázolt.

Régi okiratok bizonysága szerint a mai Mihályi, Kisfalud, Vadosfa határain belül négy, illetve öt település volt. Mihályi – más neveken említve Miháld, Mihályfalva – és Kisfalud (Kázmér) a Csák nemzettségből eredő családoké volt. Vadosfa Vadasfa, Vadasfalva, Vadas-ülése néven szerepel. A Vadasfalvi nevű család birtoka volt az Árpád-korban, és még később is. Mihályitől délre lévő Paczatt erdő mellett volt Szent-András-földe. 1409-ben a Mihályiak birtoka, amely akkor a falu melletti szántóföldből, rétből,erdőből, a Rábán lévő malomból és halászati joggal bíró tulajdonból állt. 1473-ban Szent-András már a Vadasfalvi családé. A XV. század eleje óta nagyrészt a Csák-nemzettségből való Mihályi, Ugrin-fi, Csák családoké. A település megszűnt, 1438-ban már puszta a falu helye, de kőtornyos kőtemploma áll, amelyet írások 1470-ben és 1476-ban is említenek. Szent-Andrást az 1400-as években lakosai elhagyták. Nem tudni, hogy ennek mi lehetett az oka. 1429-ben kelt irat, amely Mihályi felosztását tartalmazza, már Szent-Andrást, mint községet már nem említi.

Az ötödik település a környéken Fertőnádfalva volt. Ez a helység Mihályitól nyugatra, Gyórón innen feküdt. Egy 1231-ben kelt irat a Kis-Rábának két ágát említi ezen a vidéken, a Bálvánost és Lusát. 1428-ban a Vadosfalvi-cslád vette zálogba Fertőnádfalvát.

A középkorban Mihályi, Kisfalud és Vadosfa történetéről sok oklevélben találhatók feljegyzések. Ezekben vég nélküli pörlekedésekről, bírságolásokról, kisebb-nagyobb támadásokról, zálogolásokról olvashatunk.

Az 1526-ban történt mohácsi ütközet után az ország három részre szakadt. Rábaköz a Habsburg császárság területére esett. Ezzel Mihályi, Kisfalud, Vadosfa viszonyának történelmében új fejezethez érkeztünk. Az eddigiekben azt láthattuk, hogy a három község középkori története nem a nép, nem a közösség, hanem néhány földesúri család története csupán.

Földrajzi leírás

A Rábaköz nem közigazgatási, hanem földrajzi egység. Egy kisebb régiót jelöl. A Kisalföld e jellegzetes kis tája a Győri-medence peremtörésein alakult ki. Délen és keleten a Rába határolja, nyugaton a Répce, a Kis-Rába folyása mentén a Sopron-vasi-síkság kavicstakarójáig terjed. A felszínt a Rába és a Répce lerakódásai alakították ki a pannóniai és levantei rétegekre épített törmelékkúpjukkal. Ez a hordalékkúp zárja le a Hanság mélyebben fekvő mocsaras területét. Észak felé csatlakozik a táj - a Mosoni-síkságon át – a Duna Szigetközi törmelékkúpjához.

 

 

Gyülekezeteink jelenlegi státusza

Vadosfa: anyagyülekezet

Mihályi: leánygyülekezet

Kisfalud: leánygyülekezet

Magyarkeresztúr: leánygyülekezet

Zsebeháza: leánygyülekezet

Potyond: leánygyülekezet

Gyóró: leánygyülekezet

Bogyoszló: szórványgyülekezet

Himod: szórványgyülekezet

Páli: szórványgyülekezet

 

 

Függelék:

A vadosfai Artikuláris Gyülekezet falvai 1681 és 1781 között

 

Vadosfa központtal (betűrendben):

Beled

Csánig

Csapod

Csorna

Dénesfa

Edve

Egyed

Farád

Gyóró

Himod

Jobaháza

Kapi

Kapuvár

Keresztúr

Kisfalud

Mihályi

Németi

Páli

Pásztori

Pordán

Potyond

Répcelak

Réthi

Sobor

Szent-András

Szill

Szilsárkány

Vágh

Vásárosfalu

Vicza

Zsebeháza

 

 

Vadosfán szolgáló lelkészek

Böcskei György 1644

Szántó András 1674-80

Varju Ádám 1696-97

Áts Mihály 1704-05 Kuruc tábori lelkész

Jugovits Ádám 1706-16

Büki Ferenc 1716-24

Wásonyi Márton 1724-37

Fábri Gergely püspök 1737-53

Vásonyi Máté 1752-53

Kutsera Márton 1753-85

Petróczy András 1765-68

Wásonyi Sámuel 1769-71

Berzsenyi Lajos 1785-1813

Gödör György 1813-1826

Horváth János 1826-1880

Laucsek Jónás 1880-1905

László Miklós 1905-1917

Böjtös László 1918-1953

Sümeghy József 1953-1997

Rác Dénes 1997-2007

Rác Dénesné 1997-2007
Jorsits Attila gyülekezeti munkatárs 2010. aug. 15 - 2011. júl. 31.

 

Vadosfán kívül, de a gyülekezet területén szolgáló lelkészek

 

Kapuváron:

Kapui Mihály 1547-ben

Laurentiádesz János 1616

Szitás István 1630-31

Szombathelyi András 1632

Lakosi Gergely 1633

Lőrinczfy Pál 1635

 

Magyarkeresztúron:

Göncz István 1617

Völcsei István 1631

Gomboth Mátyás 1642-43

Kereszturi Miklós 1651

Balogh Miklós 1654

Balogh István 1673-74

Ezután a gyülekezet Vadosfához tartozott.

 

Mihályiban:

István pap 1590-1600 körül

Pál pap 1610 körül

Szeredi Mihály 1628-31

Ladányi Miklós 1630

Hegyfalui Pál 1631- 46

Szentmiklósi János 1650-69 A pozsonyi vésztörvényszék elé idézték

Zwonarits Sámuel 1669-74 Pozsonyba idézték

Horváth György 1681

Ezután a gyülekezet Vadosfához tartozott.

 

Zsebeházán:

1673 és 1680-ban külön lelkésze volt, neve ismeretlen, titokban működött.

Páliban:

Gomboth Mátyás 1946

Soproni János plébános, aki 1635-ben lett evangélikus


Sopronban:
Mihácsi Lajos helyettes lelkész 2007. augusztus 19. - 2010. augusztus 14.
                                                         2011. augusztus  1-

 

 

 

A vadosfai gyülekezetben szolgáló segédlelkészek

Kucsora 1644

Tompos Balázs 1762

Gáncs János 1813

Szántó István 1813

Szabó István 1813

Gödör Lajos 1819-21

Szedenics György 1822

Druglányi Dániel 1823

Matisz Sámuel 1823-27

Csáfordy János 1827-32

Kiss János 1832-36

Simon József 1836-41

Tóth János 1841-43

Horváth Sándor 1844

Vidt Endre 1844-46

Csapli István 1846-48

Pelárgus János 1948-54

Holbok József 1855-56

Szabó Sándor 1857-62

Turcsányi Endre 1862-63

Binder Adolf 1863-66

Stubenvoll Mihály 1866-67

Pethő János 1868

Bognár Endre 1868

Kuzma István 1868-70

Tóth Gyula 1870-83

Izsó Vince 1883-85

Farkas Elemér 1885-87

Horváth Béla 1888-93

Tompa Mihály 1893-96

Révész Hafenscher Sándor 1896-98

Mohácsy Lajos 1898-99

Ludig Gusztáv Adolf 1899-1900

Baldauf Gusztáv 1901

Teke Dénes 1901-03

Takács Elek 1903-04

László Miklós 1904-05

Czipott Géza 1905

Mód Aladár 1907

Ihász Mihály 1907-09

Heiner Géza 1909

Szabó Ferenc 1910-11

Kiss József 1911-12

Pöttschacker István 1912

Sokoray Bálint 1913-14

Mátis Károly 1916-18

Gaál József 1918

Szekeres Sándor 1918-20

Kovács István 1920

Balogh Ernő 1921

Pál Béla 1921-22

Puskás Jenő 1922-23

Gőcze Gyula 1923-24

Bödecs Károly 1924-25

Havasi Dezső 1927-28

Matuz Pál 1929

Egyházy János 1929-31

Mészáros Sándor 1931-34

Major Jenő 1934-35

Németh Farádi Mihály 1935-37

Balogh István 1937-38

Győri János 1937-39 Kisfaludon

Kovács Lajos 1938-39

Kovács Géza 1939-42 Kisfaludon

Wágner Aurél 1939

Ferenczy Vilmos 1939-41

Böröcz Sándor 1941-42

Mihácsi Lajos 1942

Szende Sándor 1942-44 Kisfaludon

Horváth Miklós 1942-44 Részben Kisfaludon

Szerdahelyi Pál 1944

Fogarasi Árpád 1944-45

Németh Tibor 1945-46

Sümeghy József 1945-49, 1952-53 Kisfaludon

Gosztola László 1949 Kisfaludon

Teleky Béla 1949-51 Kisfaludon

Bárány Gyula 1951 Kisfaludon

Szentirmay Miklós 1955-58

Nagy István 1958-59

Puskás János 1959-63

Szücs Kálmán 1963-75

Bencéné Szabó Márta 1981

 

 

A Vadosfai Evangélikus Gyülekezet tanítói

 

Vadosfa:

Nem tudni, ki volt a gyülekezet első tanítója, de jegyzetek alapján (Laucsek J.) a következő tanítók voltak itt:

Vizközi Mihály

Csákvári Ferencz

Laki István

Vazalla Sámuel

Csákvári József

Kiss Pál

Ihász Mihály

 

Potyond:

Baranyai István

Nagy István

Turcsányi Gyula

Sáry József

Szutter Dániel

 

Mihályi:

Kezdetben a vadosfai segédtanító járt át, 1844-től azonban saját tanítókat alkalmaztak. Ezek:

Novák László

Szabó János

Dorner Sámuel

Domby László

Takáts József

 

Magyarkeresztúr:

Czirák József

Szebik Otto

Kiss Lajos

 

Kisfalud:

Bodács Sándor ?-1882

Bakody Imre 1882-?

Bakody Elemér

 

Zsebeháza:

Kovács Zsigmond 1868-1870

Kálmán Sándor 1870-76

Farkas György 1876-1914

Böjtös Pál 1914-1933

Kiss László Endre 1936

 

Gyóró:

A gyórói gyerekek kezdetben alsó tagozatba a gyórói r.k. Iskolába, felsőbe a mihályi iskolába jártak, amíg saját iskolát nem építettek.

Schrancz

Patkó Ernő

Neszmélyi Jolán

 

A Vadosfai Evangélikus Gyülekezet felügyelői

 

Telekesi Török István ?-1722 (Rákóczi fegyvertársa, Dunántúli kuruc huszárezredes, a fejedelem kormánytanácsosa.)

Szánthó Ferencz

Stetner Zsigmond 1733

Radó László (Az 1751-es zavargások miatt több évi várbörtönt szenvedett.)

Ostffy Lajos 1773-74

Jobaházi Németh Mihály 1786

Ajkay János 1795-1814

Mesterházi Nagy László 1815-1830

Bacsics József 1830-1835

Bognár Lajos 1835-1850

Nagy László 1850-1861

Szemerey Sándor 1861-1869

Ostffy István 1869-1874

Ajkay Dániel 1874-1889

Dr. Ajkay Béla 1889-1919

Pfahnl János 1919-1936

Dr. Ajkay István 1936-1950

Szakács Lajos (felügyelő helyettes 1950-53)

Szánthó Ferenc 1953-1967

Potyondy Lajos 1975-1987

Dr. Győrffy Előd 1991-2012

Sümeghy Péter 2012-től

 

A gyülekezet 2006-ban megválasztott tisztségviselői

 

Gyülekezet lelkészei: Rác Dénes, Rác Dénesné

Felügyelő: Dr. Győrffy Előd, Mihályi

Másodfelügyelő: Szalai Csaba, Vadosfa

Jegyző: Sümeghy Péter, Mihályi

Pénztáros: Kálmán Györgyné, Vadosfa

Számvevőszéki elnök: Ódorné Árvai Margit, Kisfalud

Számvevőszéki tagok: Pintér László, Mihályi, Varga Martina, Mihályi


Vadosfai gondnok: ifj. Tompos Sándorné

Vadosfai presbiterek: Dan Andrásné, Németh Ernő, Szakács Lajos

 

Mihályi gondnok: Bálint Kálmán

Mihályi presbiterek: Horváth Gábor, Horváth Szabolcs, Kovács Gyula, Marics Sándorné, Molnár Lajosné, Pintér Gyula, Pintér László, Zsirai Lajos, Zsirai Tibor

 

Kisfaludi gondnok: Kálmán István

Kisfaludi presbiterek: Balogh Dénes,Balogh István, Gönye Imre, Kiss Előd, Nagy Árpád, Nagy László, Pirka László, Varga Imre


Magyarkeresztúri gondnok: Kovács Imre

Magyarkeresztúri presbiterek: Móritz Attila, Németh Ferencné, Németh Erzsébet, Tóth Jánosné


Zsebeházi gondnok: Náray Lajos

Zsebeházi presbiterek: Gacs Jenő, Kovacsics Pál, Kovátsits Lajos

 

Potyondi gondnok: Kiss Bence

Potyondi presbiterek: Halász Zoltán, Kiss László

 

Gyórói gondnok: Kovács Béla

Gyórói presbiterek: Kovács István, Kovács József

 

A gyülekezet 2012-ben megválasztott tisztségviselői

 
(Magyarázat: Gy  - Gyóró, K - Kisfalud, Mk - Magyarkeresztúr, M - Mihályi, P - Potyond, Zs - Zsebeháza, 
                         V - Vadosfa)
A póttagok az igen szavazatok szerinti csökkenő / ill. ABC sorrendben szerepelnek (behívási sorrend)

Összgyülekezeti presbitérium
Lelkész Mihácsi Lajos h.lelkész (Sopron)
Felügyelő Sümeghy Péter - M
Másodfelügyelő Szalai Csaba - V
Jegyző 1. Németh Ferencné - Mk
Pénztáros 2. Kálmán Györgyné - V

Delegált presbiterek
presbiter 3. Kovács Béla - Gy
presbiter 4.      Varga Krisztina
presbiter 5. Kálmán István - K
presbiter 6.      Balogh Dénes
presbiter 7.      Kálmán Gábor
presbiter 8.      Nagy Zoltán
presbiter 9.      Németh József ifj.
presbiter 10. Kovács Imre - Mk
presbiter 11.      Horváth Jánosné
presbiter 12.      Kovácsné Kálmán Gyöngyi
presbiter 13.     Németh Károly
presbiter 14. Bálint Kálmán - M
presbiter 15.      Horváth Gábor
presbiter 16.      Horváth Szabolcs
presbiter 17.      Pintér László
presbiter 18.      Pintér Szilvia
presbiter 19.      Sümeghy Péterné
presbiter 20. Kiss Bence - P
presbiter 21.      Kiss László
presbiter 22. Náray Lajos - Zs
presbiter 23.      Kovácsics Pál
presbiter 24. Tompos Sándorné ifj. - V
presbiter 25.      Szakács Lajos

        Egyéb tisztségviselők
Számvevőszéki elnök 1. Ódorné Á. Margit - K
Számvevőszéki tag 1. Bödecs János - M
Számvevőszéki tag 2. Pintér László - M
Számvevőszéki tag 3. Tompos Sándorné ifj. - V
          póttag 1. Fülöpné Kálmán Renáta - V
          póttag 2. Horváth Jánosné - Mk
Jelölőbizottsági tag 1. Balogh Dénes - K
Jelölőbizottsági tag 2. Burus Vendelné - K
Jelölőbizottsági tag 3. Kovács Attila - M
          póttag 1. Halász Zoltán - P
          póttag 2. Kovácsné Kálmán Gyöngyi - Mk
Egyházmegyei küldött 1. Győrffy Előd dr. - M
          póttag 1. Sümeghy Péterné - M
          póttag 2. Kovács Béla - Gy
Tiszteletbeli presbiter 1. Gulyás Bálintné - Zs
Tiszteletbeli presbiter 2. Győrffy Előd dr. - M
Tiszteletbeli presbiter 3. Kálmán Istvánné - K
Tiszteletbeli presbiter 4. Kiss Jenő dr. - M
Tiszteletbeli presbiter 5. Kovács Gyula - M
Tiszteletbeli presbiter 6. Lukács Dénesné - Mk
Tiszteletbeli presbiter 7. Marics Sándorné - M
Tiszteletbeli presbiter 8. Nagy Jenőné - Mk
Tiszteletbeli presbiter 9. Nagy Zoltánné - Mk
Tiszteletbeli presbiter 10. Németh Kornélia - K
Tiszteletbeli presbiter 11. Németh Miklósné - Mk
Tiszteletbeli presbiter 12. Pintér Gyula - M
Tiszteletbeli presbiter 13. Potyondi Lászlóné - Zs
Tiszteletbeli presbiter 14. Surányi János id. - Mk
Tiszteletbeli presbiter 15. Tar Jenőné - Mk
Tiszteletbeli presbiter 16. Tömböly János id. - M
Tiszteletbeli presbiter 17. Udvariné Kiss Katalin - M

Gyóró presbitériuma
gondnok 1. Kovács Béla
presbiter 1. Dobos Zoltánné
presbiter 2. Horváth Józsefné
presbiter 3. Kovács István
presbiter 4. Kovács József
presbiter 5. Varga Krisztina
          póttag 1. Berta Dobos Eszter

Kisfalud presbitériuma
gondnok 1. Kálmán István
presbiter 1. Balogh Dénes
presbiter 2. Kálmán Gábor
presbiter 3. Kissné Varga Katalin
presbiter 4. Nagy Árpád id.
presbiter 5. Nagy Zoltán
presbiter 6. Németh József ifj.
presbiter 7. Pfahnl László
presbiter 8. Berebora Istvánné
          póttag 1. Kiss András

Mihályi presbitériuma
gondnok 1. Bálint Kálmán
presbiter 1. Horváth Gábor
presbiter 2. Horváth Szabolcs
presbiter 3. Pintér Jenőné
presbiter 4. Pintér László
presbiter 5. Pintér Szilvia
presbiter 6. Sümeghy Péter
presbiter 7. Sümeghy Péterné
presbiter 8. Varga József
presbiter 9. Zsirai Lajos ifj.
          póttag 1. Bödecs János
          póttag 2. Nagy Tibor

Magyarkeresztúr presbitériuma
gondnok 1. Kovács Imre
presbiter 1. Horváth Jánosné
presbiter 2. Kovácsné Kálmán Gyöngyi
presbiter 3. Németh Ferencné
presbiter 4. Németh Károly
presbiter 5. Tóth Jánosné
          póttag 1. Móritz Attila
          póttag 2. Szánthó Miklós

Potyond presbitériuma
gondnok 1. Kiss Bence
presbiter 1. Halász Zoltán
presbiter 2. Kiss Alex
presbiter 3. Kiss Balázs
presbiter 4. Kiss László
presbiter 5. Molnár Imréné
          póttag 1. Császár Jánosné
          póttag 2. Kiss Ernő
          póttag 3. Böröczky Imréné ifj.

Vadosfa presbitériuma
gondnok 1. Tompos Sándorné ifj.
presbiter 1. Dan Andrásné
presbiter 2. Kálmán Györgyné
presbiter 3. Szakács Lajos
presbiter 4. Szalai Csaba
presbiter 5. Szalai Csabáné
          póttag 1. Dan Cíntia
          póttag 2. Fülöpné Kálmán Renáta
          póttag 3. Szalai Petra

Zsebeháza presbitériuma
gondnok 1. Náray Lajos
presbiter 1. Béres Bernadett
presbiter 2. Gacs Jenőné
presbiter 3. Kovácsics Pál
presbiter 4. Náray Katalin
presbiter 5. Varga-Tóth Lívia
 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
Istentiszteletek

Napi ige

Válaszoljon beszédedre nyelvem, mert minden parancsolatod igaz. (Zsolt 119,172)

Konfirmációi tablók 1954-től napjainkig

Konfirmációi tablóképek 1954-től napjainkig

Ha van valakinek fényképe a hiányzó időszakok valamelyikéről, kérjük, juttassák el a lelkészi havatalba, vagy küldjék el beszkennelve, .jpg formátumban a vadosfa@lutheran.hu címre.

« 2017. december »
december
VHKSzeCsPSzo
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31
1%