Korlevel - 2018.3 - nyar.pdf

Korlevel - 2018.3 - nyar.pdf — PDF document, 1079Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

XII. évfolyam / 2018.3 Nyár

Evangélikus Egyházközség – 9346 Vadosfa, Kossuth Lajos u. 13.

Telefon (egyházi): 06-20/824 6887 (2018. július 31-ig)

06-20/824 2468 (2018. augusztus 1-

től)

e-mail:

vadosfa@lutheran.hu

honlap:

http://vadosfa.lutheran.hu/

Számlaszámaink és elérhetőségeink az utolsó oldalon megtalálhatók

Őrségváltás

A Vadosfai Evangélikus Egyházközség 2018. június 10-i közgyűlésének
választása alapján 2018. augusztus 1-től

a gyülekezet új lelkésze FATALIN HELGA.

Isten áldása kísérje az új lelkész életét, családját és szolgálatát.

Meghívó

A Vadosfai Evangélikus Egyházközség megválasztott lelkészének

FATALIN HELGÁ-nak beiktatása

2018. október 6-án, szombaton de. 10 órakor lesz Vadosfán, az evangélikus templomban.

Az iktatás szolgálatát Ihász Beatrix beledi esperes végzi.

Igét hirdet Szemerei János püspök.

Szeretettel hívjuk és várjuk gyülekezetünk tagjait és az érdeklődőket.

AZ ÚRÉI

„... mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk,
az Úréi vagyunk.” /Róm.14.8./

M

artinnal, óvodás unokaöcsémmel autóban ültünk, várakoztunk. Lehúztuk az ablakot, jól esett a beáramló

friss levegő, a finoman melengető napsugár. Egyszer csak berepült egy darázs. Mondom neki: próbáljuk óvatosan
kikergetni, mert még megcsíp bennünket. Ügyeskedtem. Ő kérdezett – a nagy kérdések időszakát élte - : Mi ez?
Darázs. Csíp? De még mennyire! Fázik? Szerinted azért húzódott be hozzánk? Kié? Részemről némi csend, majd
kellő hozzáértéssel: A Jóistené! Mire ő: Akkor nem félek! ….

Kié? Az Úré!

„Íme nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok... Uram, ments meg minket, elve-

szünk … Mit féltek kicsiny hitűek? Majd ráparancsolt a szelekre és a tengerre és nagy csend lett!” /Mt. 8.24.26./ Kié
a hatalom életben és halálban a rettentő erők felett? Az Úré! S a Vele egy csónakban lévők meg is tapasztalják azt!
S azok is és akkor is, amikor a halandó messze jár Tőle. Idézzük csak ide Jónás életének egy történését. A prófé-
tának Ninivébe kellett volna mennie, ő azonban a Tarsis felé tartó hajóra szállt. Váratlan tengertombolás követke-
zett. Vajon ki miatt? Kutatták az emberek. Ráleltek Jónásra, Mit lehet tudni rólad? Faggatták. S az, aki akkor nem
mondhatta el: ha élek, az Úrnak élek, akire okkal haragudott az Isten, azt kérte: dobjatok a tengerbe. Abba a ten-
gerbe, amelyről percekkel korábban azt vallotta: a nagy vizet is Isten teremtette, azaz, az is az Istené! Nem voltak
nagy szavak, hangos átkozódás vagy éppen kétségbeesett mentegetőzés, csak zuhanás abba, ami az Istené! „Ha
a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájába feküdnék le, te ott is ott vagy,...kezed ott is elérne, jobbod ott is
megragadna engem! /Zsolt. 139.8-10./

Az Úréi vagyunk! Ámen.

(Fatalin Helga -

Készült az Északi Evangélikus Egyházkerület Igeidők c. kiadványába. /2016./)

Nyári számunk tartalmából



Őrségváltás / Meghívó lelkésziktatásra



Az Úréi - lelki útravaló



Beköszöntő



Köszönöm…



Vallomás, hitvallás, visszaemlékezés



Konfirmáció



Hittanverseny



Közlemény



Artikuláris gyülekezetek találkozója 3. –
Celldömölk



Presbiterek és tisztségviselők iktatása



Egyházmegyei választások



Pótválasztás



Anyakönyvi hírek



Elérhetőségek



Fontosabb alkalmak a közeljövőben



Számlaszámaink

Igen Tisztelt Presbitérium!
Kedves Testvérek!

Mindenekelőtt, kérem engedjék meg, hogy megkö-

szönjem, Sümeghy Péter felügyelő úr általi, arra irányu-
ló megkeresésüket, hogy nem vállalnám-e a Vadosfai
Evangélikus Egyházközségben a parókus lelkészi szol-
gálatot.

Köszönöm a bemutatkozó istentiszteletre történt

meghívásukat is.

Törvénykönyvünk 2005.évi VII. törvényének /VIII.

fejezet 14.§./ sorai rendelkeznek arról, hogy a gyüleke-
zeti  lelkészi  állás  betöltésére  meghívott  jelölt  köteles
gyülekezetépítési elképzeléseit írásban benyújtani.
Egyházunk  törvényhozó  testületének,  a  Zsinatnak  két
ciklusban  is  voltam  tagja.  Még  az  is  lehet,  hogy  ezen
időszak  valamelyikében  készült  az  idevonatkozó  tör-
vény, így én is benne voltam annak megszavazásában,
ám most személyesen érintve, meglehetősen riasztóan
hatott  rám  az  erőteljes  paragrafus:    „a  jelölt  köteles  a
gyülekezetépítési elképzeléseit benyújtani...”

Kedves Testvérek! Egyfajta programot, vagy gyü-

lekezetépítési stratégiát Önök elé tárni nem tudok, mert
határozott véleményem, hogy az csak a helyi gyüleke-
zeti vezetőkkel, tisztségviselőkkel, presbiterekkel közö-
sen átbeszélve, átgondolva alakítható ki.
Gondolataim vannak, melyeknek alapját a jórészt infor-
mális ismereteim képezik.
Tételesen:

Sümeghy Péter felügyelő úr és Mesterházy Ba-
lázs /korábbi/ esperes úr szóbeli tájékoztatója.

Gyülekezeti lelkész jelölő bizottság tagjaival va-

ló találkozás

Mihácsi Lajos nagytiszteletű úr által vezetett

honlap

A reformációtól-napjainkig c., a dunántúli gyüle-

kezetek történetét tartalmazó kötet Vadosfára
vonatkozó része /II.kötet 554.o.kk./

Személyes, 27 esztendő, jellemzően a büki-

szakonyi

/12év/ ill.a hatvan-gyöngyösi /13év/

egyházközségekben, Isten kegyelméből eltöltött
lelkészi szolgálati idő örömeinek és kudarcainak
tapasztalata.

Minden lelkésznek, hitéből, karakteréből adódóan
megvannak a szolgálati prioritásai.
Szolgálatom leghangsúlyosabb területei:

Istentiszteleti és igehirdetési szolgálat
Hitoktatás és gyermekmunka
Személyes, lelkipásztori egymásra figyelés,

beszélgetés

1.

Gyülekezeti életünk szíve-közepe az istentisztelet.

„Nem  élhet  az  új  nemzedék,  E  régi  Ige  nélkül”
/286.énekünk  2.v./  Nagyon  nagy  örömömre  szolgál,
hogy a vadosfai gyülekezetben vannak olyan alkalmak,
amikor  csak  az  anyagyülekezetben,  a  vadosfai
templomban  van  istentisztelet,  ugyanakkor  minden
leánygyülekezet

önálló

istentiszteleti

hellyel

rendelkezi

k. Ami az évtizedek alatt kialakult, az

emberek szeretik, fontos számukra, ahhoz a
továbbiakban

ragaszkodni

kell.

/Szentesti,

reformációi, tanévnyitó, tanévzáró istentiszteletek.../
Eddigi tapasztalatom szerint, igen megszólító tud lenni

az aratási hálaadó, az örökélet vasárnapi, vagy az u.n.
jubiláns  konfirmandusok  /25,50  éve  konfirmáltak/
istentisztelete. Nagy lehetőséget kaptunk azzal, hogy a
Nagypéntek  ismét  munkaszüneti  nap.  Úgy  vélem,
mindent  meg  kell  tenni  annak  érdekében  ,  hogy  minél
többek  hitéletének  elmaradhatatlan  alkalma  legyen  a
nagypénteki istentisztelet.

Fontosnak tarom, hogy szeressük az évszázados

istentiszteleti liturgiánkat, jelentsen sokat az éneklés és
legyen megszólító az igehirdetés. Ajándék, amikor átjár
Urunk Igéjével, szentségével bennünket és úgy
indulhatunk otthonainkba és a következő hét útjaira.

2.

A lelkészi szolgálat igen hangsúlyos része a
gyermekek és fiatalok közti munkálkodás.

Örömteli  lehetőség  az  iskolai  hitoktatás.  Kiváló,  hogy
Mihályiban  osztályonként  taníthatóak  a  diákok.  Fontos
kidolgozni  annak  a  módját  is,  hogy  a  más  oktatási
intézménybe  járókkal  hol,  mikor  lehet  foglalkozni.  A
gyermekmunkának  csak  egy  része  az  egyfajta
bibliaismeret  átadása.  Legalább  ennyire  hangsúlyos
annak  természetes  kialakulása,  hogy  a  gyermeknek
otthona, lelki otthona legyen a gyülekezet. Fontos, hogy
néha-néha

szolgálhassanak

istentiszteleten,

megtanulják mi történik a templomban. Az eddigi és a
jelenlegi gyülekezetben is gyakoroljuk, hogy hittanosok
egy

csoportjával, karácsony előtt kis műsorral

felkeressük  a  gyülekezet  azon  idős  tagjait,  akik  már
nem tudnak részt venni az alkalmainkon. Az idősek és a
gyerekek  számára  is  megindító  együttlétek  ezek.  A
gyerekek  szeretik  a  kreatív  foglalkozásokat  is.
Kézműveskedéseket.  Talán,  itt  lehet  nagy  szerepe
annak, hogy Vadosfán az istentiszteleti helyen, jelesül a
templomon  kívül  rendelkezésre  áll  külön  terem
/káplánszoba/  is.  De  természetesen  egyszer-egyszer  a
felnőtt  gyülekezeti  tagok  számára  is  jó  lehetőség  lehet
u.n.  szeretetvendégség,  tematikus  előadás,  filmvetítés
szervezése,  melyre  gondolom  meghívhatóak  más
felekezetűek  is,  a  falu  lakói  is.  Fontos  a  fiatalok
kísérése  is.  Továbbtanulnak,  hosszabb-rövidebb  időre
elköltöznek, de jó e-mailban, elektronikus üzenetekben
tartani egymással a kapcsolatot. Csak egy-egy rövid hír
egymásról,  az  a  tapasztalatom,  sokat  jelent.  Egyben
jelzés is, hogy a templom, a gyülekezet ajtaja ki-ki előtt
mindig nyitva áll.

3.

A vadosfai gyülekezetben beindítható munkaágnak
vélem az u.n. diakóniai szolgálatot.

Amint

arra fent utaltam, igen kevés a helyi ismeretem, s

nincsenek

adataim

gyülekezethez

tartozó

településekről

szociológiai

szempontból,

csak

vélelmezem,  hogy  lehetnek  idős,  egyedül  élő
testvéreink. Önkormányzatok, kistérségek működtetnek
házigondozói  szolgálatot,  de  állami  támogatással,
gyülekezeti szinten is vannak ebben rejlő nagyszerű és
áldásos lehetőségek.

4.

Végezetül fontos, hogy a vadosfai gyülekezet
esetében a múlt kötelez.

Én magam is a nemescsói, artikuláris gyülekezetben
nőttem fel. Férjem, Helfrich Péter a hartai

gyülekezetben. Az ő ősei, a németországi Fekete erdő
környékéről

azért

jöttek

Magyarországra,

mert

lakóhelyükön  nem  gyakorolhatták  hitüket.  A  jelenlegi
Bács-Kiskun  Megyében  építhettek  templomot,  iskolát,
élhettek  evangélikus  hitük  szerint.  Az  én  őseim
megnyitották  portáikat,  istállóikat  azon  hittestvéreik
számára,  akik  1681-től  100  éven  át  már  szombat  este
megérkeztek,  hogy  vasárnap  részt  vehessenek  az
istentiszteleten.  A  múlt,  valahogy  ott  van  az  ember
génjeiben.  Vigyázni  kell  a  vadosfai  tárgyi  és  írott
emlékekre  is.  Üdvözlendő  az  a  kormányzati  szándék,
hogy  legyen  minden  településnek  értéktára.  Örömmel
hallom,  hogy  Szemerei  János,  a  kerület  püspöke
egyházközségi  szinten  is  szorgalmazza  ezt.  Kiváló
kezdeményezésnek  tartom,  hogy  a  négy  artikuláris
gyülekezet  egyre  szorosabbra  fűzi  egymással  a
kapcsolatot. Jó lenne belevinni egyházunk köztudatába,
hogy

gyülekezeti,

iskolai

kirándulócsoportok

látogassanak el egyháztörténetünk színhelyeire.


Kedves  Testvérek!  Néhány  gondolat.    Isten  áldását
kérem Önökre, a gyülekezetre.

„ Más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, aki
a Jézus Krisztus.” /1Kor. 3.11./

Erős vár a mi Istenünk!

Hatvan, 2018. május 14.

Fatalin Helga

lelkész

Köszönöm…

A 2007 augusztusában megkezdett, s – egy éves

megszakítással – tíz évig tartó vadosfai szolgálat lassan
a végére jár. A nyugdíjkort elérve minden ember egy ki-
csit

visszatekint. A mögötte hagyott évekre, esemé-

nyekre, kudarcokra és sikerekre. Mint ahogyan teszem
most én is, Isten iránti hálaadással.

Amit legtöbbször kimondok, nem lehet más, mint a

köszönet  szava.  Úgy  kezdtem  a  szolgálatot,  hogy  iga-
zán  nem  is  tudtam,  mi  vár  rám.  Kellett  valaki,  aki  áthi-
dalja  a  régi  lelkészek  távozásával  keletkezett  űrt,  s
fenntartja  a  folytonosságot  az  új  lelkész  érkezéséig.  Ki
gondolta volna akkor, hogy ez az időszak több, mint tíz
éves időszakot jelent! De visszatekintve, csak köszöne-
tet tudok mondani ezekért az évekért. A soproni Szere-
tetotthoni feladatok ellátása mellett itt is helyt kellett áll-
ni.  S  az  itteniek  szeretete,  segítsége  nélkül  nem  ment
volna.

A szolgálattevők ugyan változnak, de a szolgálat

mindig megmarad. S Urunk gondoskodott arról, hogy
soha

ne hallgasson el az ének, ne maradjon ige nélkül

a gyülekezet. Amint gondoskodása tetten érhető volt
nem csak az elmúlt századokban, hanem a közelmúlt-
ba

n is. Adott erőt a hétközi feladatok elvégzéséhez épp-

úgy, mint a hétvégi szolgálatokhoz. S adta úgy, hogy
mindig

örömmel tudtam / tudtunk indulni. A fáradtságot

is legfeljebb a nap végén éreztem.

Sok-

sok áldott alkalom volt, amiben osztozhattunk.

Kereszte

lők, konfirmációk, esküvők örömteli alkalmai,

vagy a temetések nehéz, de szép szolgálatait is átélhet-

tem. S hiszem, hogy a közvetlen érintetteken túl mások
is meghallották az örömhírt, amelyet hirdettem. Csak
köszönni tudom a lehetőségeket.

Voltak közös alkalmak a katolikus testvérekkel, s

önkormányzatok által rendezett összejövetelek is, ahol
kérték a megszólalást. Köszönöm, hogy részesei lehet-
tem azoknak is.

Június 24-én Mihályiban volt a hivatalos elköszönés

alkalma. A gyülekezet és a falvak szeretetét itt is meg-
tapasztalhattuk. Köszönjük az ajándékokat és a virágo-
kat, a szeretet megannyi jelét. Mivel utódom - Fatalin
Helga lelkésznő – csak augusztus 1-ével tud szolgálat-
ba lépni, így egy hónappal még kitolódott a szolgálat
ideje.

Nem akarok összegzést készíteni, hogy hány szol-

gálatot  végeztem.  Akit  érdekel,  azok  a  lelkészi  jelenté-
sekben, a szolgálati naplóban vagy az anyakönyvekben
ezekre  a  kérdésekre  választ  kaphatnak.  Urunk  áldása
legyen  minden  elvégzett  munkán,  s  bocsássa  meg  a
mulasztásokat.  Feleségemmel  együtt  köszönjük  a  sok-
sok megtapasztalt segítséget, szeretetet, s kérjük, őriz-
zenek meg minket jó emlékeikben. Ha bárkit akaratlanul
is megbántottunk volna, kérjük, bocsássanak meg. Nem
búcsúzunk.  Csak  a  hivatalt,  a  hivatalos  szolgálatot
adom át, de bizonyára találkozunk még sokukkal ezután
is

. Legfeljebb más minőségben. S ha utódom is megta-

pasztalja  azt  a  nyílt,  befogadó  szeretetet,  amit  mi  is,
hamarosan  otthon  fogja  érezni  magát.  Isten  áldása  le-
gyen a gyülekezet életén, s új lelkésze szolgálatán.

(Mihácsi Lajos)

Vallomás, hitvallás, visszaemlékezés…

(Megjelent a „Tisztelendők” c. könyvben)

Nem szeretem a nagy szavakat, a nagy elhatározá-

sokat. Azok általában csak szavak maradnak. S nagyon
kevés belőlük az, ami valóra válik.

Milyen vallomást tudnék megfogalmazni, milyen hit-

vallást foglalhatnék szavakba – ami énrólam szól? Ne-
héz összefoglalni, summázni a múltat. Még ha több is a
mögöttem levő, mint az előttem álló.

A reformáció 500. évfordulóján sok írás keletkezett s

keletkezik. Mintha mi is valamilyen módon nyomot sze-
retnénk hagyni. Van már ökológiai lábnyom, amelynek
nagysága bizony nem túl hízelgő ránk nézve. Mert nem

vigyázunk  a  körülöttünk  levő  világra,  pedig  kellene.
Minden  megnyilvánulás  valamilyen  formában  egy  ilyen
nyom. Sokszor még az sem fontos, hogy ki tette. Ha jó
volt, ha követendő, ha bárki üdvösségét szolgálja, akkor
érdemes  volt.  De  ne  feledjük,  akkor  is  csak  eszközök
voltunk. Eszköz, a szerető Isten kezében.

Pályám vége felé inkább visszatekintés ez a néhány

sor. Arról, aminek részese lehettem. Arról, hogy mit ron-
tottam el, vagy mit nem hagyott az Úristen, hogy elront-
sak.

Mert „ha Te nem tanácsoltál volna engemet, akkor

már régesrégen mindent elrontottam volna” – írja Luther
Márton sekrestye-imádságában.

Vargabetűk kísérik életemet. Mint oly sokunkét. Leg-

feljebb nem mindenki vallja be. Másfelé indultam, más-
hová jutottam. Még diákkoromban egy nálunk
szupplikáló teológus kérdezett terveimről. „Sokan
mond

ják, hogy lelkészek lesznek, de kevesen váltják

valóra.” – mondta.

Mindenki meglepetésére – irodalomtanári álmaim

felhagyásával – műszaki pályára léptem. S néhány évet
eltöltve a szakmában, megkezdődött a „pályamódosí-
tás”. Hiába szeret valamit az ember, ha nincs ott a he-
lye, tovább kell lépnie.

Diakónia, rászorult emberek közti szolgálat. Először

műszaki emberként, majd diakónusként és lelkészként
is. Nem én akartam. De nem tehettem másképpen. Fel-
nőtt fejjel, újat kezdve, új úton indulva. Soha nem mond-
tam, mint Ézsaiás, hogy: „Itt vagyok, engem küldj.” (Ézs
6,8) Nem én kerestem a feladatot és a helyet. Én csak
engedelmeskedtem. Mindvégig.

Nem volt könnyű. Nem volt vívódásoktól és próbák-

tól sem mentes. És nagy ára volt. De amit kaptam, sok-
kal több volt, mint amit elvesztettem.

Intézményben, gyülekezetben, vagy akár mindkét

helyen egyszerre is szolgálni – embert próbáló feladat
volt. Még a megfutamodás gondolata is megkísértett
néha. De mindig kaptam erőt, támaszt, segítséget, biz-
tos hátteret. Hogy mindenre legyen erőm.

A sikerek látványosak, a kudarcok rejtettek – leg-

többször. Egy megharcolt csatának vannak áldozatai is,
de a végeredmény a fontos. Nem az odavezető út, ha-
nem az eredmény.

Sok örömben lehetett részem feleségemmel együtt.

Amikor láttunk megfáradt, életük utolsó idejét élő embe-
rek mosolyát, amikor megéreztük békességüket, amikor
mi lehettünk azok, akik átsegítik őket a nekünk aprónak,
míg számukra leküzdhetetlennek tűnő akadályokon, el-
feledtette a gondokat, az igazságtalan bántásokat, a
másoknak szánt, de mégis rajtunk lecsapódó elégedet-

lenségeket. Egy mosoly, egy megbékélt pillantás új erőt
adott.

A hittanos gyerekek lelkesedése, a hittanversenyek

hangulata,  a  frissen  konfirmáltak  megkönnyebbült  örö-
me, a keresztelők soha el nem feledhető meghittsége, a
fiatal  párok  őszinte  fogadalma,  a  négyszemközti  be-
szélgetések  komolysága  mind-mind  nyomott  hagyott
bennem.

Ökumenikus alkalmak tették teljesebbé az örömöt,

falunapok, és megszámlálhatatlan szolgálati lehetősé-
gek kínálták a lehetőséget a megszólalásra, az evangé-
lium, az örömhír továbbadására.

Sokszor nehéz volt vigaszt nyújtani a gyászban, de

mindig tudtam szólni arról, hogy KI a mi reménységünk.
S minden alkalommal elmondtam az örömhírt. Konfir-
mációi áldó igém vált egyre meghatározóbbá: „Mert
nem

szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az

minden hívőnek üdvösségére” (Róm 1,16).

Eszköz voltam, azzá lehettem, s remélem, maradha-

tok is mindvégig. Ahogyan templomok újultak meg szol-
gálatai helyeimen, készültek új keresztelőmedencék, s
talán épült / épül a gyülekezet is. Megtapasztalva azt a
csodát, hogy ami nekünk lehetetlennek tűnik, Isten azt
valóra tudja váltani.

Néha többen, máskor csak kevesen hallgatják az

igét. De hiszem, hogy Isten mindenkit megtalálhat, bár-
kit elérhet és megszólíthat. Akár még énáltalam is.

Ötszáz éve kezdődött a reformáció ma is jelenlevő,

ma is ható vívmánya, hogy érthetjük is az anyanyelvün-
kön Isten szavát. Mai és jövő nemzedék a nagy évfor-
du

lók elmúltával se feledje, hogy bár „… változik, pusz-

tul  minden  körülem  ...”  (EÉ  121,2),  de  „Jézus  Krisztus
tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8) Ma is
hív,  mert  szeret,  és  üdvösségünket  akarja.  És  hiszem,
hogy mindig lesz, akit szolgálatába hív és fogad. Azért,
hogy  én  is  munkatársa  lehettem,  s  lehetek még,  hálás
vagyok. S nem szűnök meg erről szüntelenül beszélni.

(Mihácsi Lajos)

Konfirmáció

Vadosfa, 2018. május 13.

(Fotó: Pintér András)

Kedves Konfirmandusok!

A Vadosfai Evangélikus Gyülekezet felügyelőjeként

a mai vasárnapi útmutató igéjével köszöntelek Benne-
teket Exaudi

– Halld meg – vasárnapján: Az Úr Jézus

kegyelme,Isten szeretete,és a Szentlélek közössége le-
gyen mindnyájatokkal.

A mai vasárnap konfirmációtok vasárnapja is. Erre

készültetek a hittan, és konfirmációi oktatásokon a hoz-
zátartozóitokkal együtt. Ők vannak itt veletek a gyüleke-
zet  közösségében.  A  konfirmáció, megerősítés.  A  hite-
tekben  erősödtök  meg,  hogy  a  gyülekezet  közösségé-
ben  élve  példát  mutassatok  egymásnak,  szeretteitek-
nek.

A mai igének, a kegyelemnek, a szeretetnek és a

Szentlélek közösségének hármasa mutasson Néktek
követendő példát, INSTAGRAM nyelven követést az el-
következő életetekben.

Követésben legyen példátok a Rábaközi Ágostai

evangélikusok  sziklaszilárd  eltökélt  hite,  magyarsága.
Ezzel  a  hittel  lépjetek  majd  ide  Rábaközi  Evangélikus
Katedrális oltárához, a bűnbocsánat kegyelmét elnyerni.
Ez a legnagyobb ajándék, melyet az Úrtól kaphatunk.

A szeretet kellett ahhoz, szükséges feltétele volt,

hogy idáig eljussatok. A szeretet ereje biztosította szü-
leitek,

hozzátartozóitok, barátaitok segítségét, támoga-

tását.  Ezt  a  szeretet  meg  kell  köszönni,  de  fontosabb-
nak  érzem,  hogy  ezt  a  szeretetet  tovább  adjátok.  Ezt
miként  kell  csinálnom,  kérdezhetitek?  A  továbbadásra
nem csak a digitális térben van lehetőség, és szükség,
hanem  a  való  létben  is.  Ezt  a  templomban  élhetitek

meg, az Istentiszteleteken. Itt kérem a szülőket, ke-
resztszülőket is, hogy Ők is vegyenek aktívan részt a
szeretet átadásában ezen az úton is.

Ezen gondolatokkal köszöntelek Benneteket.
Erős Várunk Nékünk az Isten!

(Sümeghy Péter felügyelő)

Hittanverseny

Dávid zsoltára: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet
engem.

Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az Ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek

semmi bajtól, mert Te velem vagy;vessződ és botod megvigasztal engem.

SOPRONI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYEI HITTANVERSENY 2018. március 24.

Nagyon jó érzés

volt szeretetben együtt
l

enni és örvendezni.

Köszönjük

Istenünk

áldásodat, hogy egy
ilyen kellemes napot
tölthettünk együtt.

soproni

gyülekezeti

házban,

mely a hittanverseny
színhelye

volt,

nevetés,

csapatmunka,

imádkozás,

éneklés,

versengés, pizzázás,
szóval a szervezők

ügyességének

köszönhetően, sok jó
dolog egyben.

Sok csapat volt, minden versenyző izgalommal

teljesítette a feladatokat. A feladatok Dávid életéről
szóltak. A vadosfai gyülekezet három lelkes csapattal
vett részt:

2 évfolyam SZUPER HÁRMAS (Srágli Nóri,

Pintér Lili, Babos Kira)

4 évfolyam PAPA PIA (Kiss Kata, Horváth Rebeka,

Horváth Martin, Marics Hunor)

8 évfolyam DÁVID ANGYALAI (Balka Helga,

Balazatics Regina)

A feladatmegoldások után pizzával kedveskedtek a

házigazdák, amit mindenki nagy örömmel fogadott, de
ugyanakkor nagy izgalommal várták a gyerekek, szülők,
kísérők az eredményhirdetést. Az eredményhirdetés is
elérkezett, átadták az okleveleket a csapatoknak.

A vadosfai gyülekezet SZUPER HÁRMAS csapata

első  helyezésével  tovább  jutott  az  országos
hittanversenyre,  mely  április  14-én  lesz  Budapesten,
ahova  újra  együtt  megyünk,  ki  versenyzőnek,  ki
szurkolónak, de mindig egy nagy csapat vagyunk. Hajrá
Vadosfa!

A házigazdák áldásával zárult a nap. Az együttlét

örömével a lelkünkben indultunk haza.

csapatok nevében köszönjük a szeretetteli

támogatást és segítséget:



a Vadosfai Evangélikus Gyülekezet Alapítványának,



Zsirai Tibornak a szállításért,



Németh Leventének a szép fotókért,



Kiss Lillának a felügyelésben nyújtott segítségért,



a kedves szülőknek a felkészítésben vállalt
fáradozásért,



és a soproni hittanverseny szervezőinek a meleg
fogadtatásért.

Köszönjük Istenünk, hogy így is tanulhatunk rólad és

közeledhettünk hozzád. Ámen.

Isten

segítségével

és

bizalommal

indulunk

Budapestre április 14-én, s viszünk a nagy
szeretetünkből és örömünkből.

(Kiss Csaba)

Gyülekezetünk Csapata az Országos fordulóban 13.

helyezést ért el! Gratulálunk!

Köszönjük Kiss Csabának a szervezést, a

felkészítést és a kis csapat összefogását! Isten áldása
legyen

fáradozásukon továbbra is.

(Fotó: Németh Levente)

Közlemény

Mihályiban – Bálint Kálmán távolléte esetén – kérjük, keressék Kovács Attilát tel: (70) 334 6740; (96) 253 638

Artikuláris gyülekezetek találkozója 3. – Celldömölk

Celldömölk, 2018. március 25.

A reformáció
500 éves év-

fordulója

kapcsán szü-
letett az ün-
nep, hogy a
nyugati

ha-

társzél négy

artikuláris

gyülekezete
(Nemescsó,

Nemeskér,

Vadosfa és Celldömölk) közösen ünnepeljen. Az ün-
neps

égsorozat túlmutat az évfordulón, hiszen két évig

tart: félévente tartunk egy-egy közös alkalmat, amikor a
négy gyülekezet tagjai találkozhatnak.

Ennek a so

rozatnak, az artikuláris gyülekezetek találko-

zójának harmadik alkalma volt Virágvasárnap Celldö-
mölkön. A négy gyülekezetből most csak itt tartottak is-
tentiszteletet, ahogy egy éve Nemeskéren, múlt szep-
temberben pedig Vados

fán. A 10 órakor kezdődő isten-

tiszteleten

Rác Dénes helyi lelkész köszöntötte a gyü-

lekezetet, az úrvacsorai istentiszteleten Kalincsákné
Varga Katalin

hirdette Isten igéjét, a liturgiában a házi-

gazda lel

kész házaspár, Rác Dénes és Rác Dénesné

mellett a többi artikuláris gyülekezet lelkészei-
Kalincsák Balázs, Mihácsi Lajos és Hegedűs Attila -
vettek részt.

Az istentisz-
telet

után

ket

téoszlott a

csapat:

gyülekezet
fele ebédelni
ment, a m

á-

sik

fele

gyülekezet
történetéről
hallgatott
meg

egy

előadást, majd cseréltek. Ebéd közben és után persze
elindultak a beszélgetések, hiszen a gyülekezetek tagjai
már nem idegenként tekintettek egymásra, mivel ez már
a harmadik ta

lálkozó volt. (Számomra nagy élmény volt

látni, hogy a gyerekek, akik korábban talán nem is talál-
koztak,  ebéd  után  rohantak  a  csocsó-  és  a  billiárdasz-
talhoz, hogy  egy nagy meccset lejátszhassanak.)  A jó
hangulatot  talán  csak  az  zavarta  meg,  hogy  bár  Virág-
vasárnap  volt,  az  időjárás  még  jobban  emlékeztetett  a
télre, mint a csillagászati tavasz első vasárnapjára.

Délután a gyülekezet ismét a templomban gyűlt össze.
Először a helyi Liszt Ferenc Énekkar műsorát hallgat-
hattuk me

g, utána a zeneiskola diákjainak és tanárainak

játékában gyönyörködhettünk. A napot Rác Dénes úti
áldása zárta.

(

szöveg: Hegedűs Attila fotó: Rác Dénes)

Presbiterek és tisztségviselők iktatása

Kisfalud, 2018. március 24.

„Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15)
„Mindenki a maga dolgát jól tanulja, jól végezze, és az egész háznak dolgát felviszi az Úr kegyelme!” (Luther)

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Túl vagyunk a választásokon. Azt, hogy mennyi fáradtság, elintézni való volt az elmúlt időszakban, hány

véleményt, s ajánlást kellett figyelembe venni, mennyi jelölttel kellett beszélni, hogy ily szép és ékes rendben tör-
ténjen minden, azt a jelölőbizottság tagjai tudnák csak megmondani. Köszönjük a munkájukat.

Jó néhányan vannak a testvérek között olyanok, akik szolgálata nem most kezdődik, akik már az előző cik-

lusban is valamilyen tisztséget viseltek. De vannak jó néhányan olyanok is, akik most kezdik szolgálatukat – ilyen
keretek között. Azt, hogy mennyi elfoglaltságot, odafigyelést, gondot és törődést jelent ez a megbízatás, azt a már
eddig is szolgálatban állók tudnák megmondani. Istennek is hálát adva – köszönjük meg az ő szolgálatukat is. Isten
áldása legyen azokkal, akik megbízatása eddig tartott, legyen azokkal is, akik folytatják a menetelést, s maradjon
azokon is, akiket már az Úristen korábban elhívott közülünk, hogy az Ő mennyei csapatában folytassák szolgálatu-
kat.

A választások azonban nem zárultak le. Hiszen a másodfelügyelői, valamint a kisfaludi gondnoki tisztre

eddig nem sikerült olyan jelöltet találni, aki vállalja e megbízatást. Ez az előttünk álló időszak egyik feladata lesz.
Az új egyházmegyei elnökséget, és egyházkerületi felügyelőt is a közeljövőben kell megválasztani. Legelső gyűlé-
sünkön – április 4-én – kell dönteni a június 30-án megüresedő gyülekezeti lelkészi állás betöltésének módjáról is,
és az ezzel összefüggő feladatokról.

Természetesen ezután is minden testvérünkre számítunk a gyülekezeti munkában. De akikre most a biza-

lom esett, azoktól többet is vár Urunk!

Ebben az ünnepi órában most mindenki csendben visszatekint a mögöttünk álló időre, hálát adva az elvég-

zettekért, s Urunk bocsánatát kérve az elmulasztottakért.

S megilletődve tekintünk előre is! Oly sok a ránk váró feladat, az emberi erő pedig véges. De azt tudjuk,

hogy Kinek a nevében, Kinek a szolgálatában állunk. Mint egykor Józsué, amikor ünnepélyesen emlékeztette né-
pét mindarra, amit az Úr tett velük és értük. Figyelmeztette őket, hogy Isten nélkül semmire se mentek volna. De
választhatnak, dönthetnek másképpen is, ha az eddigiek nem lennének eléggé meggyőzőek mégsem. De – szá-
mára nem kérdés, amint határozottan ki is mondja, hogy: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Mi, akik
ha

marosan Isten nevében ígérjük meg, hogy akarata szerint fogunk szolgálni, mi sem mondhatunk mást. Legyen

életünk vonzó életforma mások számára is. Ha valaki idegen megkérdezné, hogy kik azok a presbiterek, kik azok
az egyházi tisztségviselők, milyen jó lenne, ha arra egyértelmű lenne ez a válasz, amit Józsué is megvallott: azok,
akik

– és háza népük, családjuk – az Urat szolgálják. Nem kényszerből, hanem örömmel és hálával.

Ha Urunkra tekintünk, Ő megadja a feladathoz az erőt, a bölcsességet, és a kedvet is. Legyen számunkra

jó tanács Luther Márton Kiskátéban olvasható mondása: „Mindenki a maga dolgát jól tanulja, jól végezze, és az
egész háznak dolgát felviszi az Úr kegyelme!” És akkor nem lesz semmi szükségesben hiányunk. Akkor Ő megáld-
ja életünket, szolgálatunkat.

Adja Isten, hogy hat év elmúltával majd ugyanígy adhassunk itt hálát, tudva, hogy munkálkodásunk nem

volt hiábavaló. Tudva, hogy mindent, mit elvégezhettünk, nem hiú dicsőségvágyból tettük, hanem tettük embertár-
saink javára, és a mi Istenünk dicsőségére.

Kedves Testvérek! Megválasztottak, póttagok és tiszteletbeli presbiterek! Fogadjátok szeretettel, és for-

gassátok gyakran a gyülekezet ajándékaként ma átadott kis könyvet. A tiszteletbeli presbiterek egy olyan váloga-
tást vehetnek kézbe, melynek címe: Csak Krisztus légyen Mesterünk, s 500 idézet van benne Luther Márton írása-
iból. A reformáció 500. évfordulójára készült összeállítás az évforduló elmúltával is aktuális marad. Az aktív szolgá-
latot vállalók pedig Joób Olivér: Válasz c. könyvét kapják, amelyet szintén haszonnal forgathatnak. Feleleveníthetik
mindazt, amit tanultak konfirmációkor. A szerző ezt írja könyvéről: „Korunk kihívásai különösen szükségessé teszik,
hogy a keresztyének hitük alapvető igazságait minél jobban ismerjék és másokkal megismertessék. Ezt a kettős
célt szolgálja ez az evangélikus hittan.”

S hadd idézzem újra a református költő, Füle Lajos „Presbiterek” című versét, amely utat mutat a már ed-

dig is szolgálatban állóknak éppúgy, mint a most indulóknak. A vers így hangzik:

Kinek a lelke vágyik a fényre,
kinek kenyere az Úr Igéje,
és kenyeréből másnak is szel,
az presbiter.

Kinek van szeme a más bajára,
kinek van füle a más jajára,
a tennivalóit így méri fel,
az presbiter.

Ki másnak vermét sohasem ássa,
aki keresztjét nem teszi másra,
a mások terhét így veszi fel,
az presbiter.

Kinek a templom kegyelem háza,
otthon van benne maga, családja,
bár mindenütt az Úrra figyel,
az presbiter.

Aki hitét örömmel megvallja,
mind presbiter, bár nem az a rang-
ja,
de kedves élet Isten előtt:
megáldja és megszenteli őt. Ámen.

(Mihácsi Lajos)

Egyházmegyei és egyházkerületi választások

Az egyházmegye gyülekezeteinek
választása alapján a megválasztott
esperes:

Ihász Beatrix beledi lel-

késznő,  egyházmegyei  felügyelő:
Sümeghy  Péter  vadosfai  felügyelő.
Isten  áldása  legyen  életükön  és
szolgálatukon.
Az  egyházmegyei  számvevőszék
tagja lett

Ódorné Árvai Margit.

Beiktatásuk 2018. május 19-én volt
Beledben.

A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület gyülekezeteinek választása alapján Mészáros Tamás lett újra az egyház-
kerület felügyelője a következő hat évre. (Fotó: Adámi Mária)

Pótválasztás

A kisfaludi gondnoki feladatok ellátására – a legközelebbi választásig – Árvai Balázs kapott megbízást.

Anyakönyvi hírek

(A legutolsó körlevél óta)

Megkereszteltük

június 17-én Varga Alízt, Varga József és Módos Andrea
gyermekét,

július 8-án Magyarkeresztúron Ibrahim Miklós Márkot,

Ibrahim

Ádám és Sági Judit Réka gyermekét.

Jézus mondja: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyerme-
keket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten or-
szága.”

Megkonfirmáltuk

május 13-án Vadosfán Balka Helga Kírát (Mihályi), Csil-
lag Patrikot

(Mihályi), Kiss Lucát (Kisfalud), Kovács

Ingridet

(Magyarkeresztúr), Varga Dánielt (Szombathely-

Mihályi) és Varga Nórát (Mosonmagyaróvár-Kisfalud).

Jézus mondja: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az
élet koronáját.”

Megáldottuk

június 10-én Kisfaludon Fülöp Csaba és Horváth Erna,

június 30-án Vadosfán Dobos Zoltán és Kaposvári Zsu-
zsanna

házasságát.

Pál apostol mondja: „Éljetek szeretetben, ahogyan Krisz-
tus is szeretett minket.”

Eltemettük

március 26-án Zsebeházán Gulyás Bálintné sz. Kovács
Jolánt (90 éves),

április 10-én Potyondon id. Böröczki Imrét (96 éves),

május 3-án Kisfaludon Kléh Lajost (35 éves),

június 15-én Zsebeházán Béres Tibort (54 éves).

Jézus mondja: „Én élek, és ti is élni fogtok!”

Kérjük, ne feledkezzenek meg az egyházfenntartási járulék befizetéséről sem. Célszerű nem az év végére hagy-
ni, hiszen a különféle befizetési kötelezettségeink, a működési költségek is év közben, folyamatosan merülnek
fel.

Befizethető a gyülekezetrészek számlájára utalással, vagy az istentiszteletek alkalmával a gondnokoknál is.

Az egyházfenntartás ajánlott összege a 2018. február 17-én tartott presbiteri ülés határozata szerint

7.000 Ft/fő/év.

Elérhetőségek:

Fatalin Helga lelkész – (20) 824 2468 (aug. 1-től)

Sümeghy Péter egyházközségi felügyelő – (20) 952 2953

Vadosfa –

Tompos Sándorné gondnok - (96) 253 500; (20) 330 2938

Gyóró –

Kovács Béla gondnok - (20) 317 1139; (96) 256 235

Kisfalud –

Árvai Balázs mb. gondnok – (30) 652 0073

Magyarkeresztúr – Kovácsné Kálmán Gyöngyi gondnok - (30) 631 5590

Mihályi –

Bálint Kálmán gondnok - (96) 950 095; (20) 824 2757

Potyond –

Kiss Bence gondnok - (96) 282 319; (30) 974 7129

Zsebeháza – Náray Lajos gondnok - (96) 275 496; (70) 387 2259

Fontosabb alkalmak a közeljövőben

aug. 20.

hétfő

Vadosfa

Emlékezés az 1752-s vadosfai eseményekre

szept. 2.

vasárnap Vadosfa

Tanévnyitó istentisztelet

szept. 22. szombat

Győr-Öregtemplom

Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő iktatása

szept. 22. szombat Vadosfa

Vadosfa

– Hock Bertalan – a budapesti Mátyás templom orgonaművé-

szének hangversenye

szept. 23.

vasárnap Nemescsó

Artikuláris gyülekezetek találkozója (aznap gyülekezetünk területén nem
lesznek istentiszteletek)

okt. 6. szombat

Vadosfa

Fatalin Helga megválasztott lelkész beiktatása. Igét hirdet Szemerei Já-
nos

püspök

Ha tudnak olyanról, aki kórházban van, vagy nem tud otthonából kimozdulni, de szívesen venné a látoga-

tást, vagy úrvacsorát szeretne venni, kérem, jelezzék a fenti elérhetőségek valamelyikén.

Egyházközségünk számláját a Nyugat Takarékszövetkezetnél vezetjük.

Személyes ügyintézés legközelebb a Mihályi

(93

42 Mihályi, Hunyadi u. 9, tel: 96/253-325, 30/634-9330, hétfőtől csütörtökig 7.30-15.30, pénteken 7.30-14.30 ) bankfiók-

ban lehetséges.

Számlaszámaink:

Vadosfa:

59500186-11094690

Mihályi:

59500186-11095608

Gyóró:

59500186-11096609

Potyond:

59500186-11095615

Kisfalud:

59500186-11096582

Zsebeháza:

59500186-11096599

Magyarkeresztúr:

59500186-11095952

Kérjük a Testvéreket, hogy mindig arra a számlára fizessenek vagy utaljanak, akinek közvetlenül szánják az össze-
get. A közleményben adják meg az utalt összeg célját!
A Vadosfai Evangélikus Gyülekezet Alapítvány számlaszáma: Kis-Rába menti Takarékszövetkezet 58900026-10018163,
adószáma: 18539192-1-08
A Magyarországi Evangélikus Egyház technikai száma: 0035
Egyházunk honlapján a

www.lutheran.hu

–n sok érdekes beszámoló olvasható hazai és külföldi eseményekről.

Az „Evangélikus Élet” c. kéthetente megjelenő magazin is megrendelhető, ill. megtalálható iratterjesztésünkben.
Egyházkerületünk negyedévente megjelenő lapja, a „Dunántúli Harangszó” is megrendelhető – 1.800 Ft/példány/év.

Nyomdai munkák: Visions Factory Kft. Vadosfa, Rákóczi tér 8.

Összeállította: Mihácsi Lajos helyettes lelkész – Lezárva 2018.07.08.