Körlevél - 2016. nyár

Korlevel - 2016.2 - nyar.pdf — PDF document, 1099Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

2016/2 Nyár

Evangélikus Egyházközség – 9346 Vadosfa, Kossuth Lajos u. 13. Telefon (egyházi): 06-20/824 6887

e-mail:

vadosfa@lutheran.hu

honlap:

http://vadosfa.lutheran.hu/

Számlaszámaink az utolsó oldalon megtalálhatók

Föld sója

Közép-Európai keresztyén találkozó – Budapest, 2016. július 9.

Július 9-én gyülekezetünkből 30-an indultunk

autóbusszal    a  Közép  –  Európai  keresztények  négy
évente  megszervezett,  ez  évben  Budapesten  júl.  7-
10-ig, 4 napon át megtartott találkozójának szomba-
ti programjaira. Kisebb – nagyobb közlekedési és re-
gisztrációs  nehézségek  miatt  a  tervezett  időpontnál
később,  csak  a  délelőtti  3.  programrész  elején  tud-
tunk  bekapcsolódni    a  változatos,  több  szekcióban,
különböző helyszíneken  zajló eseményekbe, előadá-
sokba.

Feleségemmel mi az előzetesen kiosztott kivona-

tos, és a helyszínen kezünkbe adott nagyon részletes
többnyelvű  „műsorfüzet”  alapján  –  a  jobbnál-jobb,
érdeklődésünket felkeltő előadások egyidejűsége mi-
att,  szinte  a  bőség  zavarával  küszködve  –  először
Veres Andrea és Orosz Gábor Viktor a „Templomkert
projekt egy  kis gasztro-teológiával fűszerezve” című
előadását  hallgattuk  meg.  Az  előadók  összevetették
Luther Márton korának és  napjaink étkezési  szoká-
sait, gyakran a Biblia tükrében is, sok vetített képes
ábrázolással „fűszerezve”, nagyon tanulságosan.

A bőséges és zökkenőmentesen lebonyolított

ebéd  után  Dr.  Fábri  György  „S(z)ótlan  nemzedék”
című , statisztikai adatokkal alátámasztott  előadását
hallgattuk  meg,  melyben  evangélikus  népességünk
sajnálatos  számszerű  fogyására,  elöregedésére  vilá-
gított rá.

Ezután kikapcsolódásként megnéztük a Bihari

János Táncegyüttes bemutatóját a Kárpát-medence
legszebb táncaiból.

Mozgás és séta gyanánt bepillantottunk a MEÖT

kápolnában és az ifjúsági sátorban zajló események-
be is.

16 órától a csarnok küzdőterén a „Dialógus fő-

előadást”  hallgattuk  végig  „A  reformáció  és  az  egy-
házak jövője (Közép-Kelet)Európában. A beszélgetés
résztvevői (sokszor elbeszéltek egymás mellett!) Dr.
Heinrich  Bedford-Strohm  püspök,  a  Németh  Protes-
táns Egyház elnöke és Balog Zoltán miniszter, a mo-
derátor Prőhle Gergely egyházunk országos felügye-
lője volt. A dialógus számunkra leszűrhető tanulsága
az, hogy mindegyik fél fontosnak tartja a Reformáció
500 éves évfordulójának méltó megünneplését, egy-
házaink megújulását  és az, hogy országunkra még a
Német  Protestáns  Egyház  is  nagy  nyomást  szeretne
gyakorolni  minél  több  bevándorló  befogadása  érde-
kében.

Az ebédhez hasonlóan jól megszervezett és ki-

osztott  vacsora  után  szintén  a  nagy  csarnokban,  a
találkozón  résztvevő  országok  énekkaraiból  szerve-
ződött  nemzetközi  kórusok  összkara  előadásában
meghallgathattuk  Kodály  Zoltán  „Budavári  Te
Deum”-át

Ezt követte a záró istentisztelet, igét hirdetett

Fabinyi Tamás püspök, igehirdetését a magyarorszá-
gi németek és más nemzetiségiek kitelepítéséről való
megemlékezés köré építette fel, a liturgiában a ma-
gyarok  mellett  részt  vett  a  Lutheránus  világszövet-
ség  elnöke,  a  német,  az  osztrák,  a  lengyel,  a  ro-
mán(erdélyi),  a  cseh,  a  szlovák  és  a  szlovén  társ-
egyházak egy, vagy több képviselője és a nemzetkö-
zi kórus összkara is.

Az éjfél utáni hazaérkezés miatt „két” napos

rendezvény összegzéseként elmondható, hogy a sok
szervezési és nyelvi nehézség ellenére is jó volt azon
részt  venni,  nemzetközi  társaságban  hitünkben  erő-
södni,  élményekben  gazdagodni  (pl.  XVI.  századi
technika másolatával zsoltárt nyomtatni merített pa-
pírra)  és  sok  más  hasznos  tapasztalatot  szerezni,
hogy  mindezek  erőt  adjanak  további  életünkhöz  és
kereszténységünk megtartásához.

(Bálint Kálmán)

Események

Egymás hite által…

Könyvbemutató Magyarkeresztúron

Krisztusra

tekintő,

áldott,  bensőséges  ün-
nepi  esemény  helyszí-
ne  volt  2016.  április
24-én,  Cantate  vasár-
napján

Vadosfai

Evangélikus Egyházkö-
zség magyarkeresztúri

temploma. Büky Anna író közelmúltban a Luther Ki-
adónál megjelent – Megtérés című – interjúköteté-
nek bemutatójára került sor, nagyszámú érdeklődő
előtt.

A helyszín magyarázatául szolgált két ok is: Anna

nagyszülei magyarkeresztúriak voltak, így ő az utób-
bi  években  többször  is  megfordult  a  településen,  s
felkarolta  az  50  éve  felépített  és  felszentelt  templo-
munk  felújításának  ügyét;  a  könyvben  megszólaló
huszonegy  riportalany  közül  hárman  is  kötődnek
gyülekezetünkhöz.

A beszélgetésben részt vett az írón kívül dr. Kiss

Jenő – mihályi származású – nyelvészprofesszor, va-
lamint Németh Erzsébet polgármester asszony és
Kovács

Imre

templomgondnok

–

akik

magyarkeresztúri gyülekezetünk tagjai. Vendégünk

volt még Nagy Olivér felvidéki evangélikus lelkész is,
Alsószeliből.

A bevezető áhítatot és az azt követő beszélgetést

– amely során vendégeink vallottak hitükről, életük-
ről, a könyv keletkezésének körülményeiről – Mes-
terházy Balázs – a soproni egyházmegye esperese –
vezette. A délutáni alkalmat a beledi gyülekezet ifjú-
ságának énekei színesítették, lelkészük, Blatniczky
János Dániel vezetésével.

A hivatalos programot a szomszédos kultúrházban

süteményekkel terített asztalok melletti kötetlen be-
szélgetés követte, ahol a könyv is megvásárolható
volt. A dedikálásra várakozók hosszú sora is megmu-
tatta, hogy a megtérés kérdésköre, az Istenhez való
odafordulás mibenléte örökké aktuális.

Anna a tiszteletpéldányainak teljes bevételét is a

templom felújítására ajánlotta fel. A már belsejében
megújult templomunk reményeink szerint kívülről is
hamarosan megújulhat.

A szerkesztő, T. Pintér Károly ezt írja a könyv

utószavában: „Kedves hívő és tamáskodó testvérem!
Ne  reménykedj!  Ha  elolvastad  ezt  a  könyvet,  nincs
mentséged!  Huszonegy  késztetést  találhattál  arra,
hogy  erősödj  a  hitben,  illetve  arra,  hogy  igényeld  a
hit ajándékát.”                                  (

Mihácsi Lajos)

fotók: Frank Zsuzsanna és dr. Wagner Gyula

Konfirmáció

Vadosfa – 2016. május 29.

Egy év kihagyással ismét volt konfirmáció gyülekezetünkben. Nyolc fiatal - Kisfaludról Kiss Lilla, Németh Le-
vente és Szajkovics Bálint, Mihályiból Csillag István Gergő, Kispál Máté, Kovács Tibor Dániel és Marics Szi-
lárd, Zsebeházáról Gyurák Vivien - állt az oltár előtt, hogy számot adjanak arról, hogy megismerték evangé-
likus egyházunk alapvető tanítását, és megfogadják, hogy ebben a hitben akarnak maradni.
A vizsgát követően került sor Szilárd megkeresztelésére is, majd a fiatalok fogadalomtételét követően elő-
ször részesültek az úrvacsora szentségében.
A konfirmandusokat – egyházunk szokása szerint – egyházközségünk felügyelője köszöntötte a következő
szavakkal:

Kedves Konfirmandusok, szeretett Testvéreim, tisztelt Gyülekezet!

A gyülekezet felügyelőjeként köszöntelek Benne-

teket a mai bizonyságtételetek alkalmából.

A mai nap két év után újra ünnep. Újra jöhettünk

konfirmációra. Erre az alkalomra felkészítettek szüle-

itek, hisz keresztelésetekkor vállalták a hitben törté-
nő neveléseteket. A felkészítésben részt vevő hitok-
tató, a konfirmációra felkészítő lelkészek áldásos
munkáját is itt köszönöm meg.

A vizsgára

készülve

érezhettétek

úgy is, hogy

magatokra

vagytok
hagyva,

egyedül kell

válaszolnotok

a kérdésekre.
Ez nem igaz,
a

szülők,

hozzátarto-

zók,  de  az  itt
jelenlévők  is
egyként  bíz-
nak

benne-

tek,

támo-

gatnak

és

erőt

adnak

bizonyságté-

teletekkor.

Most érez-

hetitek, érzi-

tek meg a közösség erejét itt e nagy múltú a Rába-
köz evangélikus katedrálisaként említett vadosfai

templomban. A család, a társadalom, a közösség el-
ső  lépcsője.  Ennél  nagyobb  közösség  a  gyülekezet.
Ide a családdal együtt jőve érezhetitek a szeretet, a
hit erejét. Nem  szabad engedni a megosztásnak, az
ős  ellenség  legújabb  taktikájának.  A  mai  nap  éltek
először az úrvacsora kegyelmével. Ez a kegyelem ne
múljon el, ne felejtődjön el. A templomban, a közös-
ségben együtt könnyebb, felszabadultabb az öröm és
a bánat is. Sokan, az előző időszakban konfirmáltak
közül  a  templomba  járást  kissé  hanyagolják.  Ne  ezt
a példát kövessétek.

A közeljövőben június 12-én lesz a tanévzáró is-

tentisztelet Magyarkeresztúron. Ezen ünnep egyúttal
a templom építésének, felszentelésének az ötvenedik
évfordulója.  Az  elnyomó  rendszerben  példa  volt  a
keresztúri építkezés, példa a hit megtartó erejére, a
közösség  együtt  élni,  hinni  akarására.  Gyertek,  hív-
játok szeretteiteket, barátaitokat, vegyetek részt en-
nek az örömnek az ismételt megélésében. A vadosfai
gyülekezet  tagjának  lenni  kiemelt  jelentőségű,  hisz
ezen  gyülekezet  több  száz  éve  él.  Mártírok  cseleke-
detei mutatják a példák sorát. Néktek a példákat fi-
gyelembe  véve  kell  erősíteni  életetekkel  a  gyüleke-
zetet.  „Erős  várunk  nékünk  az  Isten”  -  templomunk
jelmondatával köszöntelek Benneteket.

(Sümeghy Péter egyházközségi felügyelő)

Tanévzáró és hálaadó istentisztelet Magyarkeresztúron

2016. június 12.

Az idei tanévzáró istentiszteletünk

rendhagyó  módon,  Magyarkeresztúron
került megtartásra. A helyszínváltozást az
indokolta,  hogy  ötven  évvel  ezelőtt,  ép-
pen ezen a napon – 1966. június 12-én –
került  sor  a  magyarkeresztúri  templo-
munk felszentelésére. Ezen az istentiszte-
leten felidéztük a távolabbi múltat, és ad-
tunk hálát az elmúlt tanév áldásaiért is.

Az igehirdetés a Szentháromság ünne-

pe utáni 3. vasárnap kijelölt igéje - Ez
18,01-04.21-24.30-32 - alapján hangzott:

„Így  szólt  hozzám  az  ÚR  igéje:  Hogy
mondhattok ilyen közmondást Izráel föld-
jéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga
vásott  el  tőle?!  Életemre  mondom  -  így
szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem fog-
játok többé ezt a közmondást mondogatni
Izráelben!  Mert  minden  lélek  az  enyém:
az  apák  lelke  is,  meg  a  fiak  lelke  is  az

enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik. … … De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé
vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal
meg. Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért az igaz tettekért, amelye-
ket véghezvitt, élni fog! Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, ha-
nem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen. Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és álnokul él, elköveti azokat
az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tettei, amelyeket azelőtt vég-
hezvitt, nem maradnak emlékezetben. Hűtlenségéért, amelyre vetemedett, és vétkéért, amelyet elkövetett,
meg fog halni! … … Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az
ÚR. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. Hagyjatok fel vétkei-
tekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel há-
za? Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és éljetek!”

fotó: Pintér András

fotó: Bálint Kálmán

Keresztyén gyülekezet, kedves testvéreim az Úr Jézus
Krisztusban!

Különleges ünnep, különleges alkalom ez a mai mind

a vadosfai, mind a magyarkeresztúri gyülekezet életében.

Nyár eleje van! Még pár nap, és befejeződik az isko-

lákban  a  tanítás.  Az  egész  évi  tanulás  után  kezdődhet  a
megérdemelt  pihenés  a  legtöbb  diák  számára.  Visszate-
kintve az elmúlt tanévre – azt gondolom – van miért hálát
adni. Mindazért, amit megélhettünk, mindazért, amit meg-
érhettünk.  Voltak  örömök  és  szomorúságok,  eredmények
és kudarcok egyaránt. De volt, Aki mindvégig velünk volt,
Aki  átsegített  az  akadályokon,  s  megadta,  hogy  elérkez-
hessünk ide.

Igen testvéreim, voltak könnyebb és nehezebb idő-

szakok a tanév során. Ami mögöttünk maradt, sem múlt el
nyomtalanul,  hiszen  hatással  van  az  elkövetkezőkre.  Az,
hogy ki, hogyan tanult, milyen eredményeket ért el, rész-
ben  meghatározza  a  folytatást  is.  Azt,  hogy  merre  vezet
majd  utatok,  ki,  milyen  pályán  fogja  majd  kamatoztatni
megszerzett tudását.

Igen, voltak könnyebb és nehezebb időszakok is. De

mindez arra szolgált, hogy megedződjetek, és legközelebb
már könnyebben vegyétek az újabb akadályokat – nem
csak az iskolában, hanem majd a nagybetűs ÉLET-ben is.

Sokszor jut eszembe ilyen fordulópontokon a tíz lep-

rás története, amikor Jézus meggyógyít tíz súlyos beteget.
Olyanokat,  akiknek  emberileg  már  nem  volt  jövőjük,
semmi reményük nem volt arra, hogy visszatérhessenek a
normális életbe.  És  amikor  ez  a lehetetlen  mégis lehetsé-
gessé vált, amikor a halálos betegek meggyógyultak, min-
dössze  egynek  jutott  eszébe,  hogy  visszatérjen  Jézushoz.
Jézus megkérdezte: „Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi
kilenc?   Nem  akadt  más,  aki  visszajött  volna,  hogy  hálát
adjon Istennek, csak ez az idegen?”  (Lk 17,17-18)

Most, amikor körülnézek, nem a kilencnek szóló dor-

gálást akarom annak az egynek a nyakába zúdítani. Most
sincs itt mindenki. Ott, akkor 10 %-os volt a visszatérő és
hálát adók száma, ma vajon milyen ez az arány itt? Igaz,
fáj a szívem a távolmaradókért, az értük való aggódás mi-
att, de nagyobb az örömöm az itt levők miatt. Még ha ta-
lán kevesen / kevesebben is vannak.

Hiszen mindenki a maga bőrét viszi a vásárra! –

hangzik a mondás. És Urunk is azt akarja, hogy minden
ember eljusson az üdvösségre, hogy egyetlen se vesszen
el. Ezért azok, akik itt vannak, újult erővel imádkozzanak a
még távol levőkért. Hogy végül együtt örülhessünk.

Öröm van a szívemben nem csak az elmúlt tanév mi-

att, hanem az elmúlt 50 év miatt is. Hiszen éppen a mai
napon van 50 esztendeje annak, hogy elkészült templo-
munk felszentelésre került. Olyan időkben történt mindez,

amikor szinte lehetetlennek tűnt, hogy egy templomot épí-
teni akaró gyülekezet álma valóra váljon. 1966 még nincs
olyan  messze,  hogy  elfelejtenénk  annak  a  kornak  a  szel-
lemét, levegőjét. Sok a még ma is élő tanú, akik átélhet-
ték az építkezés örömeit és nehézségeit, és hogy elérkez-
hetett  a  templomszentelés  pillanata.  Én  magam  is  hallot-
tam  történeteket  az  engedélyezés  nem  mindennapos  kö-
rülményeiről – Sümeghy Jóska bácsitól. Igen, ezért is há-
laadás kell, hogy eltöltse szívünket.

Mai ünnepünk – amely a Szentháromság ünnepe utáni

3. vasárnap – egyházunk által igehirdetés alapjául rendelt
ószövetségi  igéjét  olvastam  fel,  amely  az  Úristen  mentő
szeretetét helyezi a középpontba, amely nem ismer határt
és akadályt. Évekre, évtizedekre, évszázadokra vagy évez-
redekre  is  visszatekinthetünk,  és  nem  tudunk  másról  ta-
núskodni,  mint  arról,  hogy  „Úgy  szerette  Isten  a  világot,
hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesz-
szen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Hiszen „Az em-
berfia  azért  jött,  hogy  megkeresse  és  megtartsa  az  elve-
szettet.”  (Lk  19,10)  –  tanúskodik  erről  ennek  a  hétnek  is
az evangéliumbeli igéje.

Teljesen mindegy, hogy melyik részét olvassuk a

Szentírásnak. Hiszen már az Ószövetség is Krisztusra mu-
tat.  Isten  Krisztus  által  megvalósított  mentő  tervére.  Már
az  ószövetségi  próféták  is  úgy  szólnak  Isten  kegyelméről
és féltő szeretetéről, mint amely sokkal nagyobb a harag-
jánál. Az úrvacsorai liturgia gyónási részében elhangzó ige
is  e  két  isteni  tulajdonság  összehasonlíthatatlanságára
utal,  amikor  ezt  mondja  az  Úr:  „Megbüntetem  az  atyák
bűnéért  a  fiakat  is  harmad-  és  negyed  ízig,  ha  gyűlölnek
engem.  De  irgalmasan  bánok  ezer  ízig  azokkal,  akik  sze-
retnek  engem  és  megtartják  parancsolataimat.”    (2Móz
20,5k)

Sokszor nem értjük Urunk szándékát, lázadunk, mél-

tatlankodunk.  Mi  büntetni  akarunk,  ha  a  másik  vétkezik,
de  elnéző  magatartást  várunk  el  magunkkal  szemben.
Gyakran  szeretnénk  mi  az  Ítélő  személyében  lenni,  hogy
érvényesítsük  a  törvény  szigorát.  A  kegyelem,  az  irgalom
pedig  hiányzik  belőlünk.  Már  Ézsaiás  is  így  fogalmaz
(55,8): „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim,
és a ti utjaitok nem az én utjaim – így szól az Úr.”

Bűn és bűnhődés – e két fogalom szorosan összetar-

tozik. De a büntetés soha nem lehet öncélú. A szülő is
azért bünteti meg gyermekét, mert ezáltal meg akarja vé-
deni a még nagyobb bajtól. Nem azért büntet, mert harag-
szik, hanem azért, mert szeret, félt.

Hordozzuk terheinket, az apák vétkeinek következ-

ményét. Nem csak saját életünk, hanem az egész társada-
lom, az egész közösség vonatkozásában is. Nyögjük a múlt
következményeit.  Ahogyan  keservesen  fogalmazta  meg
Kölcsey Ferenc a Himnuszban is így, hogy:  „Megbűnhődte
már  e  nép  a  múltat  s  jövendőt…”  Vigasztaló  sorok,  csak
nem egészen igazak. Mintha már minden bűnhődés ezután
ártatlanul lenne! Pedig egyedül Krisztus az, aki valóban ár-
tatlanul szenvedett – miértünk.

Mindenkinek a maga bűnéért kell meghalnia! De

Urunk nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen
és éljen. Igazi életigenlés ez! Ez az Ő mentő szeretete.
Amely még a legvégsőkig is képes elmenni!

Ószövetségi ige, mégis evangélium a javából ez! Isten

embermentő  akarata  egyértelmű.  Ő  az  ÉLET-et  akarja!
Azt, hogy mindenki megtérjen és éljen. Nem én vagyok a
cselekvő, hanem Ő! Ha élhetek, nem az én érdemem, ha-
nem az Övé! Mert az efezusi levél cseng vissza a reformá-
tori  tanításban  is,  amely  így  hangzik:  „…kegyelemből  van
üdvösségetek  a  hit  által,  és  ez  nem  tőletek  van:  Isten
ajándéka  ez;  nem  cselekedetekért,  hogy  senki  se  dicse-
kedjék.” (Ef 2,8)

Én erőlködhetek, mit sem érek! Ő azonban utánam

nyúl, számtalanszor, számtalan eszközzel. Elkészíti az üd-
vösség útját.

Akkor, amikor még azt is figyelték, hogy ki jár temp-

lomba,  ki  tart  kapcsolatot  az  egyházzal,  vagy  ki  beszél  a
lelkésszel  –  Ő  nem  ismert  lehetetlent.  Engedte,  hogy
templom épüljön. Engedte, hogy kiszélesedjen a tér, han-
gozhasson az ige. Ha nem is könnyen, de aláírásra került
az  építési  engedély.  Egy  kórházi  ágyon.  Mert  Istent  nem
lehet akadályozni, Őt nem lehet soha sem térdre kénysze-
ríteni.  A  térdelés  az  ember  egyetlen  méltó pozíciója  Isten
előtt!

Ott, egykor, Babilóniában, távol Jeruzsálemtől, távol a

templomtól  is,  szólhatott  az  ige,  a  vigasztalás  –  Ezékiel
szájából.  Mert  bár  Isten  engedte,  hogy  elhurcolják  a  né-
pet,  hogy  távol  kerüljön  a  templomtól,  a  hazától,  de  azt
nem engedte, hogy magára maradjon. Nem engedte, hogy
remény nélkül maradjon. Ezért küldte velük Ezékielt, hogy
éltesse,  táplálja  szívükben  a  reményt.  Azt  akarta  –  már
akkor is – hogy éljenek. Ne csak a mának, hanem az örök-
kévalóságnak.

Ott, egykor, ötven évvel ezelőtt – amikor felmerült a

templomépítés  gondolata  –  is  azt  súgta:  kezdjetek  bele!
Bár  emberileg  nagyon  kicsi  volt  az  esély,  de  azóta  is  mi-
lyen sokszor megtapasztalhatta ez a gyülekezet is, és mi is
mindnyájan,  hogy  bizony  „Az  Úr  csodásan  működik…”
Csak néhány ezek közül: a vadosfai templom és annak tel-
jes felújítása, a vadosfai parókia építése, a kisfaludi temp-
lom, a mihályi templom… Mind-mind egy csoda, mindegyik
Urunk megtartó szeretetéről prédikál.

Igen, Istent nem lehet térdre kényszeríteni. Ő az, aki

minket kényszerít térdre. Azért, hogy megláthassuk nagy-
ságát, hatalmát, szeretetét és ebben az emberhez méltó
helyzetben meginduljon a szívünk hálaadásra.

A bejáratnál a néhány tabló megfakult képe a temp-

lomszentelés  ünnepi  pillanatait  eleveníti  fel.  S  ha  most
körbenézek, emlékeimbe is beleégetem a most ünneplő  –
emlékező – hálaadó gyülekezet képét. Mert van okunk há-
lát  adni.  A  felépült  templomért,  amelyben  azóta  oly  sok-
szor hangozhatott Urunk szeretetéről a bizonyságtétel; az
élő  gyülekezetért,  akik  vágyják  az  Ige  éltető  szavát;  a
szolgálattevőkért,  akik  keze  munkája  nyomán  tisztaság,
rend várja az ide betérőket; a kántorok és az igehirdetők
szolgálatáért, hogy mindig bizonyosak legyünk arról, hogy
bizony „Erős várunk nékünk az Isten.”

Soha nem állhatunk meg, és soha nem tehetjük úgy

össze a kezünket, hogy immár minden kész, minden fela-
datot elvégeztünk. De azért meg kell állnunk és össze kell

tennünk a kezünket, hogy mindenhez megkaptuk az erőt.
A templomunk belülről már teljesen megújult – igazi öröm
számunkra. Még ezután következik a külső falak rendbeté-
tele,  ami  reménység  szerint  ebben  az  évben  elkészülhet.
De a holt kövek mellett az élők megújulására van a legna-
gyobb  szükség!  Hogy  ne  az  égbe  meredő  falak,  hanem  a
falak  között  zúgó  ének  és  felhangzó  imádság  tegyen  bi-
zonyságot  Urunk  szeretetéről.  Mert  Urunk  azt  akarja,  -
ahogyan hangzott igénkben is: „Hiszen nem kívánom én a
bűnös  ember  halálát  -  így  szól  az  én  Uram,  az  ÚR  -,  ha-
nem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.”

Hálásak vagyunk a múltért, őseinkért, akik ilyen örök-

séget  hagytak  ránk.  De  „aki  csak hírneves  őseivel  dicse-
kedhet, az olyan, mint a krumpli: egyedül hasznos része a
föld alatt van.” Nekünk is van feladatunk, hivatásunk. Ne-
künk is van küldetésünk. Nem csak megőrizni a múlt em-
lékeit, nem csak rendben tartani és felújítani templomain-
kat,  örökségeinket,  hanem  Krisztusra  tekintve,  hozzá  kö-
nyörögve az Ő  útján járni, és másokat is Őhozzá vezetni.
Mert mit ér a legszebb templom is, ha csak a szépen kifes-
tett falak, és nem a benne összejövők éneke, imádsága di-

cséri az Istent.

„Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az

én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és éljetek!”  Halljátok
hát meg testvéreim ezt az örömhírt. Amely immár évezre-
dek  óta,  a  legnehezebb  időkben  is  hangzott  és  hangzik.
Mondjátok  el  azoknak  is,  akik  ma  még  távol  vannak.  Ta-
núskodjatok az Úr szeretetéről mindazoknak, akik még ké-
telkednek. „Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövet-
tetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben!” Hogy
élhessetek – ne csak ideig-óráig, hanem örökké.

Vajon hányan vagyunk itt azok közül, akik hálát ad-

hatnának! Örüljünk az itt levőkért, s imádkozzunk szünte-
lenül a még távollevőkért. Hogy – a tíz leprás története
szerinti – mind a tíz ideérhessen,

Amikor ma hálát adunk – a templomért, a gyülekeze-

tért,  a  két  hete  konfirmáltakért,  a  mögöttünk  levő  tanév-
ért, a tanulókért és az őket tanítókért, és mindazért, amit
már  eddig  is  kaptunk  –  soha  ne  feledjük,  mindezért:
Egyedül Istené a dicsőség! Ahogyan sok helyen látható ez
a három betű: SDG, tudjuk mi is, hogy Soli Deo Gloria! Is-
tené a dicsőség! Így induljunk azután tovább az ünnepből
a hétköznapokba, és soha ne halkuljon el szavunk,  imád-
ságunk: önmagunkért és embertársainkért, hogy megma-
radjunk  végig  és  célba  is  érjünk  az  ÉLET-re  vezető  úton.
Ámen.

(Mihácsi Lajos)

Folytatódik a templom felújítása!

Többen kérdezték, mikor folytatódik a keresztúri templom felújítása. Az elmúlt hónapokban is folytak a háttérben az
egyeztetések, szakemberek keresése, árajánlatok beszerzése. Megkaptuk a tervet az előtetőre is, amely kivitelezése is
még több egyeztetést igényel.
A gyűjtés lendülete lelassult vagy megállt. Bár a teljes befejezéshez nincs még meg a teljes összeg, de megkezdődött az
állványozás, és szeptemberben kezdődik a külső vakolás. Nagy segítség az is, hogy a vakolatleverés önerőből történik. A
teljes befejezésre várhatóan a jövő évben kerülhet sor. Arra talán a teljes fedezet is rendelkezésre fog állni.
Addig is várjuk a további felajánlásokat.
A gyűjtés eredménye folyamatosan figyelemmel kísérhető a honlapon. Magánszemélyek, gyülekezetek és egyházi támo-
gatások által eddig befolyt:

6.468.705 Ft.

Isten áldása legyen az adományokon és az adományozókon. Adományok továbbra is a Magyarkeresztúri Leányegy-
házközség 59500186-11095952 sz. számlájára fizethetők be, vagy készpénzben a gyülekezet pénztárosánál.

Hitoktatás

A következő tanévben is Hanvay Enikő (20/824 4889)– farádi lelkésznő –tartja a mihályi iskolában a hitoktatást.

Meghívó

2016. szeptember 24-én, szombaton du. 2 órakor Vadosfán, az evangélikus templomban

orgonahangverseny lesz.

orgonál: Dr, Wágner Szilárd ev. lelkész, orgonaművész.

Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk.

Anyakönyvi hírek

(A legutolsó körlevél óta)

Megkereszteltük

március 27-én Magyarkeresztúron

Farkas Nórát

, Farkas Csaba

és Németh Mária gyermekét, valamint

Németh Annát

, Németh

Ferenc és Megyeri Katalin gyermekét,

április 3-án Vadosfán

Szűcs Dorinát

, Szűcs Zsolt és Pintér Szil-

via gyermekét,

május 16-án Vadosfán

Székely Dorkát

, Székely István és Sza-

lai Petra gyermekét, valamint

Németh Rékát

, Németh Imre és

Szalay Katalin gyermekét,

május 22-én Mihályiban

Szendrődi Zoét

, Szendrődi Márk és

Bödecs Fruzsina gyermekét,

július 24-én Kisfaludon

Batári Annát

, Batári Csaba és Ments

Alexandra gyermekét,

július 24-én Bükön

Pandúr Leventét

, Pandúr Zoltán és Kiss El-

vira gyermekét,

augusztus 28-án Mihályiban

Kondor Marcellt

, Kondor Zsolt és

Csiszár Zsuzsanna gyermekét.

Jézus mondja: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyer-
mekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Is-
ten országa.”

Megkonfirmáltuk

Vadosfán 2016. május 29-én

Kisfaludról

Kiss Lillát, Németh Leventét

és

Szajkovics Bá-

lintot,

Mihályiból

Csillag István Gergőt, Kispál Mátét, Kovács Ti-

bor Dánielt

és

Marics Szilárdot

Zsebeházáról

Gyurák Vivient

Felnőttkeresztségben részesült

május 29-én Vadosfán

Marics Szilárd,

augusztus 21-én Potyondon

Rostáné Farkas Szilvia

Jézus  mondja:  Nem  mindaz,  aki  azt  mondja  nekem:
Uram,  Uram!  jut  be  a  mennyek  országába.  Csak  (az
jut  be  a  mennyek  országába),  aki  mennyei  Atyám
akaratát teljesíti.

Megáldottuk

június 18-án Kapuváron

Fülöp Balázs

(Kisfalud) és

Horváth

Alexandra

(Kapuvár) házasságát ökumenikus szertartással,

július 16-án Vadosfán

Lukácsi Tibor

(Magyarkeresztúr) és

Köő

Zsuzsanna

(Magyarkeresztúr) házasságát,

augusztus 6-án Vadosfán

Varga József

(Vadosfa) és

Módos

Andrea

(Babót) házasságát ökumenikus szertartással,

augusztus 27-én Gércén

Berebora Ákos

(Kisfalud) és

Kiss

Zsanett

(Szombathely) házasságát ökumenikus

szertartással

Isten áldása kísérje ifjú testvéreink közös életútját,
tartsa meg őket az egymás iránti szeretetben és hű-
ségben.

Eltemettük

április 18-án Magyarkeresztúron

Surányi Jánost

(93 éves),

június 20-án Magyarkeresztúron

Sztrókai Lászlót

(53 éves).

Jézus mondja: „Én élek, és ti is élni fogtok!”

Az egyházfenntartás ajánlott összege: 6.000 Ft/fő/év.

Elérhetőségek:

Mihácsi Lajos helyettes lelkész – (20) 824 6887

Sümeghy Péter egyházközségi felügyelő – (20) 952 2953

Vadosfa – Tompos Sándorné gondnok - (96) 253 500; (20) 330 2938

Gyóró – Kovács Béla gondnok - (20) 317 1139; (96) 256 235

Kisfalud – Kálmán István gondnok - (96) 253 061; (30) 455 3089

Magyarkeresztúr – Kovács Imre gondnok - (96) 253 257

Mihályi – Bálint Kálmán gondnok - (96) 950 095; (20) 824 2757

Potyond – Kiss Bence gondnok - (96) 282 319; (30) 974 7129

Zsebeháza – Náray Lajos gondnok - (96) 275 496; (70) 387 2259

Egyházközségünk számláját a Rajka és Vidéke Takarékszövetkezetnél vezetjük.
Számlaszámaink:

Vadosfa:

59500186-11094690

Mihályi:

59500186-11095608

Gyóró:

59500186-11096609

Potyond:

59500186-11095615

Kisfalud:

59500186-11096582

Zsebeháza: 59500186-11096599

Magyarkeresztúr:

59500186-11095952

Kérjük a Testvéreket, hogy mindig arra a számlára fizessenek vagy utaljanak, akinek közvetlenül
szánják az összeget. A közleményben adják meg az utalt összeg célját!

A Takarékszövetkezet mihályi - az AGRÁR Rt. épületében levő - gyűjtőpénztárának nyitvatartási ideje:

Csütörtökön: 07.30-14.00 óra

A Vadosfai Evangélikus Gyülekezet Alapítvány számlaszáma: Kis-Rába menti Takarékszövetkezet

58900026-10018163

Istentiszteleti alkalmak 2016-ban

A jellel jelölt alkalmakon offertóriumot tartunk (megadott célra továbbítjuk a perselypénzt).

Dátum

Nap

vasár

sor

szám

oltá

rter

ítő

színe

Ünnep

dosfa

óró

Kis

fal

agy

sztú

ihá

Pot

yond

ebe

há

szept.. 4.

Tanévnyitó

10.00

szept.. 11. V

Szenth.ü.u.16.

09.45

14.00

11.00

15.15

szept.. 18. V

Szenth.ü.u.17.

09.45

15.15

11.00

14.00

szept.. 24. Szo

HANGVERSENY

14.00

szept.. 25. V

Hősök napja

10.00

okt.. 2.

Szenth.ü.u.19.

09.45

11.00

okt.. 9.

Szenth.ü.u.20.

09.45

14.00

11.00

15.15

okt.. 16.

Szenth.ü.u.21.

09.45

15.15

11.00

14.00

okt.. 23.

Szenth.ü.u.22.

14.00

09.45

11.00

okt.. 30.

Szenth.ü.u.23.

okt.. 31.

Reformáció

10.00

úrv.

nov.. 1.

Megemlékezések a
temetőkben

15.45 14.00

14.45

17.00

15.15 17.30 ev.

templom

16.30

nov.. 6.

Szenth.ü.u.24.

09.45

11.00

nov.. 13.

Szenth.ü.u.u.e.

09.45

14.00

11.00

15.15

nov.. 20.

Szenth.ü.u.u.

09.45

15.15

11.00

14.00

nov.. 27.

Ádvent 1.

14.00

09.45

11.00

dec.. 4.

Ádvent 2.

09.45

11.00

dec.. 11.

Ádvent 3.

09.45

14.00

11.00

15.15

dec.. 18.

Ádvent 4.

09.45

15.15

11.00

14.00

dec.. 24.

Szo

Szenteste

16.30

dec.. 25.

Karácsony

09.30

úrv.

14.00

úrv.

11.00

úrv.

15.30

úrv.

dec.. 26.

Karácsony

11.00

úrv.

09.30

úrv.

14.00

úrv.

dec.. 31.

Szo

Óév

09.30

úrv.

14.00

úrv.

11.00

úrv.

15.30

úrv.

2017. ja-
nuár 1.

Újév

11.00

úrv.

09.30

úrv.

14.00

úrv.

Iratterjesztés

A 2017-s útmutató és kalendárium megrendelhető a gondnokoknál.

Az idén is készül képes falinaptár a 2017-s évre (

megtekinthető a honlapon

), gyönyörű természeti fotókkal illusztrálva , amelyek

Pintér András felvételei. Reménységünk szerint már az ősz folyamán kapható lesz 1.500 Ft-s áron.

Egyházunk honlapján a

www.lutheran.hu

–n sok érdekes beszámoló olvasható hazai és külföldi eseményekről.

Az „Evangélikus Élet” c. hetilap is megrendelhető, ill. vasárnaponként megtalálható iratterjesztésünkben.

Egyházkerületünk negyedévente megjelenő lapja, a „Dunántúli Harangszó” is megrendelhető.

Nyomdai munkák: IM3 Kft. Vadosfa, Rákóczi tér 8.

Összeállította: Mihácsi Lajos helyettes lelkész – Lezárva 2016.08.28.

Személyes eszközök

Bekezdések

Körlevél - 2016. nyár

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek